A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

BAROMFITARTÁS F1LKEHÁZÁN 241 a hosszú téli estéken. A gazdasszony összehív néhány ismerős asszonyt és leányt, akik körülülik az asztalt, amire a tollat öntik. Mindenki vesz az ölébe egy csomót, és letépi a pelyheket a tollszárról, a szíppkáról.

20 A szárat nem dobják el, összegyűjtve díszpárnába rakják. A gazdasszonyok erre az alkalomra susinkát (ászait körte, alma, szilva) főztek és pirítós kenyérrel kínálták meg a fosztókat. Újabban fánkot sütnek és bort is adnak.

21 A liba- és kacsatollat az állatok levágása után is kitépik, sőt a szárnyakat sem dobják el, hanem meghagyják taluseprőnok, amivel a kenyérsütéskor a hamut és parazsat leseprik a kenyérről. A libatollakból a fosztáskor félretesznek 10—15 hosszabb tollat, amiről csak félig szedik le a pelyheket, és madzaggal összekötve kenőtalut készítenek belőle. Sütéskor ezzel kenik meg a tepsi alját és a tészták tetejét. A libát és kacsát meghizlalják, mielőtt levágják vagy eladják. A hízóba fogott libát az istállóban tartják egy elkerített sarokban, hogy ne tudjon mozogni. A tömést ősszel kezdik, amikor a hizlaláshoz szükséges kukorica már megszárad. A libát csak akkor lehet tömni, ha újra kinőtt a tolla, vagy a hizlalni való libát nem tépik meg, mert akkor a „tollára hízik". A tömés az asszonyok dolga, rendszerint az istállóban vagy télen a konyhában végzik. Az egész napra való kukoricát előző este mindig beáztatják langyos sós vízbe, esetleg olajat vagy zsírt is tesznek bele, attól jobban csúszik. Egy liba napi töméséhez kb. 3—5 liter kukoricát kell beáztatni a liba nagyságától és a tömés idejétől függően. Kezdetben kevesebbet adnak, amíg ki nem tágul a bögyi és & gigája. Ha elemészti, naponta háromszor tömik, különben csak kétszer. A tömést a földön ülve végzik. Az asszony a libát vagy libákat (egyszerre kettőt is tömnek) a két lábával szorítja le úgy, hogy a fejük jobbra nézzen. Jobb oldalra teszi az edényt a beáztatott kukoricával, amiből jobb kézzel kivesz egy maroknyit és a liba bal kézzel szétfeszített csőrébe a nagyujjával nyomkodja bele. A kacsát rendszerint három hétig, a libát öt hétig tömik. Ha tömés közben szemet kap, el kell vágni a torkát, mert különben megfullad. A hízóba fogott libát óvatosan emelik, nehogy megnyomják a máját, mert ettől elpusztul. A baromfitartás hiedelmei. A baromfitartáshoz nagyon sok hiedelem fűződik, több mint az állattartás és földművelés egyéb területeihez. Ennek egyrészt az az oka, hogy a baromfi a legelterjedtebb háziállat, még a legszegényebb családoknál is megtalálható, másrészt az, hogy a baromfiakkal csak a nők foglalkoznak. A nők általában helyhezkötöttebbek, munkájuk szűkebb körben mozog, mint a férfiaké, ezért konzervatívabbak is.

22 Ezzel magyarázható, hogy míg a nagyobb állatokkal kapcsolatos hiedelmek már alig ismeretesek (kivéve a tejgazdálkodás, ahol szintén jelentős a nők szerepe), a baromfitartás terén ez a folyamat csak legújabban, az 1950-es években indult meg. Az alábbi hiedelmeket már csak az idősebb asszonyok ismerik, de közülük is egyre kevesebben gyakorolják. A hiedelmek zöme az egyik legfontosabb haszonhoz, a tojáshoz kapcsolódik. A tojások számától függ a következő évi szaporulat, ezért mindent elkövetnek, hogy a tojáshozamot fokozzák. A racionális beavatkozás (jobb takarmányozás) mellett különböző mágikus eljárásokat is alkalmaznak. A tojásszaporító hiedelmek jelentős része karácsony viliágéihoz fűződik. Reggel abroncsból etetik a tyúkokat, hogy a következő évben összetartsanak és 16