A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

240 PETERCSÁK TIVADAR A baromfiak levágása állatfajtánként változik. A tyúk fejét hátrahajtva késsel vágják el a nyakát és kieresztik a vérét, a kacsának és libának baltával levágják a fejét és eldobják. Cevágás előtt a tyúk nyakán kitépik a tollat, hogy a késsel a nyakához férhessenek. A levágott tyúkot, kakast forró vízbe mártják, leforrázzák, hogy könnyebben lejöjjön a tolla. A megtisztított tyúkot a hasán bontják szét, általában megtöltik és levest főznek belőle. A tyúkleveshez metélketésztát v. metélhet (vékony, hosszú tészta), a liba- és kacsaleveshez lecskét (kocka alakú) vágtak. A kisebb csirkéket kirántják vagy paprikást csinálnak belőle. A tyúk fontos haszna a tojás, amit tésztafélék sütéséhez használnak, de főzve vagy rántottának megsütve is fogyasztják. A tyúkok szabadon választják ki a tojóhelyet, leginkább a csűrökben, padlásokon, szalmakazlakban csinálnak fészket. A gazdasszony reggel, amikor kiereszti az aprólékot, mindig megnézi, hogy hány tyúk tojós. A tojásokat naponta összeszedik a kötényükbe, de egy tojást mindig hagynak a fészekben, hogy a tyúk arra a helyre járjon tojni. Ennek a tojásnak a neve polos.

18 Ha a tyúkok nem akarnak tojni — ez főleg télen fordul elő — zabot és főtt krumplit kapnak enni. Régen a tojást nem fogyasztották el, illetve nem adták el mind, hanem félretették télre, amikor kevesebbet tojnak a tyúkok. Úgy tartósították, hogy oltott mészbe tették vagy mésszel kenték be a héját, így a levegőtől elzárva nem romlott meg. Az így tartósított tojás akár hat hónapig is elállt. A meszelt tojásokat porcelán szélkébe rakták, és a kamrában vagy a pincében tárolták.

19 Az 1950-es évektől sokan nem a piacon értékesítik a tojást, hanem a szövetkezeti felvásárlónak adják el. Az is előfordult, hogy tojással fizettek a boltban, mert az üzletvezető a felvásárló. Húsvétkor a lányos házaknál mindenütt készítettek hímestojást, hímest, amivel az öntözködőket ajándékozták meg. Egy háznál 20—25 darabot is festettek, ebből a lány udvarlója kettőt, a többi fiú egyet-egyet kapott. A főtt tojásokra gyertyafaggyúból rajzolták a mintákat szalmaszállal. Általában a virágos motívumokat kedvelték, de geometrikus minták is voltak. A rajzolás után feloldották a piros, zöld színű festéket, majd a lehűtött tojást beletették és kb. 20 percig áztatták. Amikor kivették és megszárították, késsel levakarták a faggyút, alatta fehéren megmaradt a rajzolt minta. A tojást szalonnával vagy vöröshagyma héjával dörzsölték be, hogy fényes legyen. Minta nélküli, egyszínű hímeseket is készítettek úgy, hogy a festéket házilag állították elő. A barna színt a vöröshagyma megfőzött héjából nyerték, de a különböző színű krepppapír áztatásával is szép színeket kaptak. A liba és kacsa fontos haszna volt a toll, hiszen a párnát és a dunnát ilyen tollal tömték meg. Újabban azért is tartanak kevés libát, mert a dunna helyett inkább paplant vásárolnak. A libát és a J^csát évente háromszor tépik, amikor a hátán keresztben áll a szárnya vége, ha nem véres a kitépett toll vége, és ha „virít a talu", vagyis a tollak végén egy kis pehely látszik. A tépés az asszonyok dolga, általában az istállóban végzik. Egy kis székre ülnek, a libát a lábuk közé fogják a hasával fölfelé, mert ott kezdik tépni. A szárnya alatt óvatosan kell kiszedni a tollakat, mert ott vannak azok a tollak, amelyek a szárnyat tartják. Ha ezeket kitépik, a liba leereszti a szárnyát, beteg lesz. A tollat egy ócska párnahuzatba vagy zsákba teszik, és a padlásra vagy egyéb szellős helyre rakják, hogy a moly bele ne menjen. Mielőtt a párnába vagy dunnába teszik, a pehelyeket le kell szedni a toll száráról. Ezt a talufosztőkhan végzik, rendszerint