A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

1 36 DOBROSSY ISTVÁN mentek haza, hanem ott maradtak a kivilágított kertben vacsorálni. A színészek csak úgy jelmezekben, ki mint játszott, abban a ruhában. Ott láttuk sokszor a szerecsen Othellót a miskolczi főbíró mellett, Rinaldó Rinaldini pestepoharat iszik egy fiatal kereskedővel, és még Lignerillis Luiza a megyei levéltárnok vallomásaira figyel, addig Griseldis a diósgyőri kasznár tréfáin nevetett. Az öreg Siroki rákezdte a nótát, csörömpölt a pohár s néha éjfél veté haza a színészeket és a publikumot. Családias dolog volt ez akkor, s kivált a nők kíváncsian élvezték azon, — még akkor nem szokott-helyzetet, hogy ők is nyilvános helyen étkezhetének."

65 A város 19. századi történetében a Csillag vendéglő még egy nevezetes esemény színtere volt. 1859. november 15-én az avasi templomban kerületi gyűlést hívtak össze, ahol a császári nyílt parancsot vitatták meg a résztvevők. A kerületi gyűlés a pátenst visszautasította, s ezzel egyidőben feliratot intézett a királyhoz. A gyűlés után a kerületi képviselők nagyszabású ebédet tartottak a Csillag vendéglőben, ahol ebéd közben tovább folyt az eszmecsere.

66 A fogadó helyiségeit és termeit a csizmadia céh nem használta állandóan és folyamatosan. Céhgyűléseket, rendezvényeket, a csizmadia ifjúság összejöveteleit, táncmulatságait tartották ebben az épületben. Ez indokolta, hogy a céh az egész épületet bérletbe adta, s a bérlők kezében így az továbbra is megtartotta vendégfogadó, étterem és kávéház jellegét. Az épület első, s 1855—1873 közötti folyamatos bérlője Szombati József és felesége volt. Az emeletes házat 1855-ben évi 800 ezüstforintért Szállóhely címen adják bérbe, tehát későbbi bérház megnevezése és jellege itt tűnik fel először. A szerződés 2. pontja külön foglalkozik az udvar és kertbéli épületek, valamint a mulató kert és tekéző hely ápolásával. A céh 1874—1877 közötti időre Zrotál Józseffel és feleségével köt bérleti szerződést, s az évi bérletet ekkor már 200 osztrák értékű forintban határozzák meg. A Csillag néven említett fogadóban ekkor még megvan a táncterem, a kávéház, a korcsmarész, a lak- és vendégszobák, szó esik a konyhákról, pincékről, istállókról és az udvaron álló faszínről is. Az udvar 1 hold területű elő- és utókertből áll, amelynek hátsó részében megtalálható a kettős kuglizó és a földszintes lakóház, amelyet hasonlóan használnak gyűlések megtartására.

67 A céh ipartársulattá való átalakulását jelentős előkészületek, közöttük is a céh anyagi helyzetének stabilizálása, ingó és ingatlan vagyonuk jogi helyzetének, állapotának egyengetése előzte meg. A Csillag vendéglő a céh alapvagyonát képezte, s az ezzel kapcsolatos bevételek és kiadások a céh temetkezési segélypénztár alapján keresztül történtek.

68 1874/75-ben a vendéglőhöz és kávéházhoz kötődő bérleti bevételek megszűntek, s ekkor alakult át az épület bérelt katonai kaszárnyává. Nevét, mint Csillag kaszárnya az 1920-as évekig megőrizte. Az épület fogadó funkciójának átalakulására, Ül. megszűnésére utal az 1874-es eladási és értékesítési szerződés, amelyben a szálloda 6 szobájának ingóságait számba vették és áruba bocsátották. Az eladott tárgyak listája jól érzékelteti a szálloda és vendéglő felszereltségi fokát, berendezésének minőségét és mennyiségét. Az első szobában 2 veres-fenyő nyoszolyát, 2 paplant, 2 matracot, 2 stózsákot (szalmazsákot), 2 lepedőt, két széket, 1 fenyőfa asztalt, 1 fenyőfa mosdót, 1 aranyrámás tükröt és 2 firhangot írtak össze. A többi öt szobában hasonló felszerelés volt. A szálloda 6 szobája tehát 12 vendég ellátá-