A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

ALLODIATORIS Irma: A természettudós Herman Ottó

8 ALLODIATORIS IRMA Itt ismerkedett meg Brunner von Wattenwyllel, aki felfedezte rajzkészségét és vele illusztráltatta az egyenesszárnyú rovarokról szóló dolgozatát. Brunnertól kapta az első tudományos irodalmat is, amit esténként mécsvilág mellett szinte falt. Közbejött a katonáskodás, amiért a sorozáson nem jelent meg, úgy gondolván, hogy nagyothallása miatt úgyis felmentik, nem ez történt, hanem 12 évre sorozták be. 1859-ben útnak indították csapatát az osztrák olasz frontra, de menetközben a végcélt megmásították, így a gyalogolás közben módja volt a tengert tanulmányozni. Nem törődött a zapistránggal (ami a Zapfenstreich magyarosított alakja és takarodót jelent, sem a fenyegető paragrafusokkal, melyek minden engedetlenséget golyó általi halállal akartak megtorolni. Tanulmányozta a dagályt, nézte a sirály röptét, amellyel a hullám színtjét követte, és gyűjtött sok-sok szép tengeri csigát, tintahalat és rákot. Szorgalmának, szép írásának és rajzkészségének köszönhette, hogy négy év 11 hónap és két nap múlva leszerelték. Ekkor már 26 éves volt. Életének következő három évéről nem sokat tudunk, maga később egyik cikkében nyilatkozik ez évekről. Ebből kitűnik, hogy nemcsak az olasz, hanem a lengyel forradalomban is résztvett 1863-ban fényképészműhelyt nyitottak Dax János, Wagner János és Herman Ottó Kőszegen. Kis ideig élt meg ebből, aztán összevesztek és Herman Ottó annyira megcsömörlött a fényképektől, hogy többé egyetlen cikkét sem illusztrálta mással, mint sajátkezű rajzaival. Kőszegi tartózkodása alatt ismerkedett meg Chernél Kálmánnal, aki megtanította a madártömésre, majd javaslatára megpályázta az Erdélyi Múzeumban meghirdetett konzervatori állást. Herman Ottó egy pacsirta albinót küldött pályázatával, melyhez támogatást írt Chernél Kálmán is. így került egy munkahelyre Brassai Sámuel és Herman Ottó. Amennyire sokban megegyezett természetük, annyira ellentétes is volt és ez indokolja azt, hogy sohasem tudtak igazán felmelegedni egymás iránti Brassai az elméleteket hajszolta és igyekezett mindent megtanulni, Herman a nagy általánosságok, a nagy egységek meglátása felé tör. Herman a következőket mondja magáról: „Nekem rendesen saját s oly utaim vannak, amelyek nagyon is eltérnek bizonyos kényelmesre taposott éppen ezért sok emberre nézve unalmas utaktól, sőt utam nem egyszer kacskaringós is. De már abban bizonyos vagyok, hogy utaimon célt érünk." Mindegyikük tisztelte egymás egyéniségét, de barátságuk nem fejlődött túl a hivatali érintkezésen, különösebben nem is keresték egymás társaságát. Herman 30 éves volt, amikor megkezdte komoly, de rendszertelen tanulását, miután Kolozsvárott könyvtár is rendelkezésére állott a Múzeumban. Ekkor kezdte meg a rendszeres gyűjtést is, de nem elégedett meg ezzel, hanem az anyagot meghatározta és rendezte, egyben megkezte tanulmányai publikálását is. Első tanulmánya 1864-ben jelent meg, a kába sólyomról szólt. 1914-ben amikor kidőlt az élők sorából 1140 cikket, könyvet és tanulmányt hagyott forrón szeretett nemzetére. Nem készült specialistának, hanem az élet titkaiba több irányba hatol be. Brunner hatására tovább folytatta az egyenesszárnyúak tanulmányozását, majd érdeklődését hamarosan a pókok kötik le, ez azért történt, mert aránylag nem sokat tudtak akkoriban ezen állatcsoport életéről, ami Herman Ottónak eleinte szinte megmagyarázhatatlan csoda volt. De fel akarta venni a harcot az állatok