A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

ALLODIATORIS Irma: A természettudós Herman Ottó

A TERMÉSZETTUDÓS Herman OTTÓ ALLODIATORIS IRMA Mielőtt ismertetném Herman Ottó életének azokat a kiemelkedő állomásait amikor természettudományokkal foglalkozott, idézem saját szavait, melyek természetszeretetét tükrözik: „Gyermekéveim legszebb emlékei a Bükk-erdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, bemélyedtem a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelyben igazán szívem és eszem szerint ájtatos tudok lenni...." Életrajzát csak egészen nagy vonásokban ismertetem: 1835. június 28-án született Breznóbányán, ahol apja kincstári kirurgus (orvos) volt. A Révai lexikon szerint Alsóhámorban született, de e téves adatot maga Herman Ottó írta, Lambrecht Kálmán szeme láttára. A német származású fiatal gyermek tanárai hatására magyar akart lenni és azzá is lett. Mire a névmagyarosításra került volna a sor, akkorra már világhírű ember volt, így csak nevének magyaros írását vezette be a köztudatba. Apja is nevezetes ornitológus volt, aki összeköttetésben volt az idősebb Brehmmel, Naumann-nal és hazánkban Petényi Salamon Jánossal. A fiatal fiú így apja oldalán barátkozott meg a természettel, különösen a madarak világával. A fiatal Ottónak szilaj, fékezhetetlen természete volt, mintagyermeknek egyáltalában nem volt nevezhető, inkább vadóc volt, kerülte a társaságot, amikor csak tehette elszökött otthonról, néha mezítláb is, ennek volt az eredménye a sok meghűlés, és fülfájás, ami végül már egészen fiatalkorában erősen nagyothallóvá tette Herman Ottót, később meg teljesen süket lett. Ami iskolai tanulmányait illeti e téren nem volt semmi baj, kitűnően tanult. Miskolcon Máday Károly volt feledhetetlen tanára, aki az izzó magyarság csíráit elvetette lelkébe. A tizenhárom éves Ottó is jelentkezett katonának a szabadságharc kitörésekor, de korhatár alatt volt, így szülői beleegyezés kellett volna, amit apja nem adott meg. A világosi fegyverletétel híre valósággal lesújtotta a fiatal fiút, aki keserűen zokogott és úgy siratta a szabadságot. E miatt nem akart tovább tanulni, így lett előbb Miskolcon, majd Korompán lakatosinas. 1853-at írtak, amikor már második önálló útját teszi meg. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy Bécsben beiratkozik a politechnika előkészítő tanfolyamára. Az elhatározást tett követte, de apja hamarosan meghalt, így a majdnem gyermek Ottónak kenyérkereset után kellett néznie. 1854 május végétől 1856. december 17-ig géplakatosinasként szolgált egy bécsi cégnél. Minden szabadidejét ez időben a bécsi természettudományi Múzeumban töltötte, ahol az ásványok, kövületek, növények és állatok világával ismerkedett.