A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata
A KIS-KŐHÁTI ZSOMBOLY DENEVÉR POPULÁCIÓJA 577 roszkóp alatt okulármikrométerrel történt, 0,01 mm pontossággal. A mérési pontokat az 5. ábra, a mérési eredményeket a függelék tartalmazza. A Kis-kőháti és a recens méreteket, az adatok szélső értékeit (minimummaximum), a számtani átlagot (M), az átlagoktól való abszolút eltérést, valamint az átlagoktól való eltérés százalékos mértékét az illető objektum számtani átlagához viszonyítva a függelék tartalmazza, a mért példányszám (n) feltüntetésével. A számtani átlag (M) és az attól való abszolút eltérés mértékét a kis-kőháti denevéreket alapul véve jól értékelhető eredményt ad, s azokat az illető csont átlagos méretéhez viszonyított százalékos különbsége egyenlő összehasonlítási alapot ad. Ezek alapján anatómiai felosztásban az alábbi nagyságkülönbségek adódtak: A humerus hossza és a proximális szélessége közel azonos arányban nagyobb, míg a disztális szélesség és a diafizis szélesség fele annyival nagyobb, mint a ma élő példányokon. Tehát a humerus hosszanti növekedése és a proximális végek erősödése kétszerese volt a disztális és a diafizis szélesség növekedésének. A radius hossza a humerushoz hasonló arányban növekedett. Az ulna tapadási pontja és a proximális vég közötti távolság a mérési hibák miatt (az ulna nem azonos ponton törik le) nem értékelhető. A promixális vég szélessége a humerus distalis végének szélesedésével arányosan nagyobb, míg a radius vastagsága azonos a mai példányokéval. A mellső végtag csontjainak erősebb volta a kis-kőháti denevérek jobb, erősebb szárnycsapású repülőkészségére utal. A femur és tibia lényegesen kisebb, mint a maiaknál. A mozaikevolúció kiváló példája ez, ahol a mai denevéreknek hosszabb a lába és rövidebb a szárnya. A clavicula nagyobb, a scapula rövidebb és jóval tömzsibb a maihoz képest, alkalmazkodva a humerus és a radius megnövekedett hosszához és ezzel kapcsolatban az erősebb izom tapadásához. A koponya méretei egyértelműen és igen jelentős mértékben nagyobbak, mint a mai egyedeknél. Az arckoponya nagyobb arányban mutat pozitív eltérést, mint az agykoponya. Az M 3-nál mért orrszélesség nagyobb voltával összefüggésben a cochlea is nagyobb. A koponya hossza a szubfosszilis anyag rendszerint hiányos occipitális régiója miatt és a maxilla caninus szélessége a caninusok gyakori hiánya miatt nem értékelhető. A felső fogsorhossznak a mai faj átlagától való pozitív eltérése az összes mért csontok esetén a legjelentősebb. A felső fogak esetén azok hosszúsága nagyobb mértékben tér el a maiak átlagától mint szélessége. A szájpadlás nem olyan mértékben hosszabb, mint azt a fogak indokolnák, tehát a fogak hosszabb volta elsősorban a maxilla nagyobbodásával korrelál. A felső fogak esetén a recenssel szemben leglényegesebb eltérést a P 4 és az M 3 , majd a caninus, végül az M 2 és az M 1 mutat. Az alsó fogaknál lényegesen hosszabb és keskenyebb az M 2 , M 3 és az M 1 , majd a P 4 ; a caninus ugyanolyan széles, de lényegesen keskenyebb mint a recensé. A fenti biometriai értékelésből kitűnik, hogy a kis-kőháti szubfosszilis 37
