A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

562 NAGY GÉZA Hogy ne szenvedjünk soha az ínségbe, És ha majd meghalunk, vigyfel a mennyekbe. Gyertek hát munkások, hogy fejet hajtsunk, Mert itt áll előttünk tekintetes urunk Énekeljünk mostan egy szép éneket, Az ég Urának és istenének! A vers elmondása után a képesek az udvaron elénekelték a Himnuszt. A Himnusz után az intéző is mondott beszédet. Beszédében áldotta a népet, a szorgos munkát. Amikor befejezte a beszédet és megköszönte a képeseknek az aratást, elkezdte ő a Szózatot. Amikor végigénekelték közösen, akkor lejött a tornácról és a gazdával meg a köszöntővel kezet fogott. A versmondónak rendszerint adott 5 pengőt, a többieket pedig megkínálta egy pohár pálinkával. A képesek a koszorút bevitték az intéző irodájába. Ekkor már készen volt az intézőnél a cédula, melyben rendelkezett, hogy a kulcsár mennyi kenyeret, szalonnát, pálinkát adjon ki a képeseknek. A képesek pedig a rakodóban kepésbált csináltak. Cigány is került hozzájuk és mulattak, táncoltak ameddig jólesett, rendszerint reggelig. Volt a Bodrogközben olyan uradalom is, ahol a befejezéskor birkát vágatott az uraság, illetve az intéző és paprikást főzetett a képeseknek. Persze ez csak ott volt, ahol a képesek is igényt tartottak rá. A legtöbb helyen azonban a birkahús helyett szalonnát kértek. A második verses köszöntőt amelyet az alábbiakban közlök, adatközlőm szerint Vajdácskán írta néhai id. Lovas József. Karosi adatközlőm néhai Molnár István tőle tanulta. Maga a vers így hangzik: Tekintetes úrnak hű tiszteletére, Az Isten áldását kívánjuk fejére. Lakozzék szívében az igaz bölcsesség, A bölcsesség mellett fény üljön dicsőség. A dicsőség és a könyörületesség, Ezeket ölelje a drága egyesség. Kedves legyen önnek a napnak járása, Hajnali kelése és lenyugovása. Örvendeztese meg az Urnák áldása, Meg az aratóknak szive kívánsága. Ezért mondjuk együtt, az Isten éltesse, Boldogítsa jóban családja, hitvese. Legyen sok sikere a hivatalába, Áldás és szerencse kövesse sarkába, Végezetre pedig azt is megismétlem, Egy kis áldomással, hogy megembereljen.