A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

A KÉPESEK MUNKASZERVEZETE ÉS ÉLETMÓDJA 563 Ne sajnálja tőlünk a kis fáradságát, Fenekeltesse ki pálinkás hordóját, Hogy mink is boldognak érezzük magunkat, Éltesse az Isten a tekintetes urat. Itt nem énekeltek a vers befejezése után, hanem csak megéljenezték a versmondót és az intézőt. Ezután az intéző itt is megköszönte a képesek köszöntőjét és megvendégelte őket, kepésbált rendezett, mely hajnalig tartott. Befejezésül néhány dalszöveget közlök, melyeket akkor énekeltek a képesek, amikor vitték be a koszorút az uradalomba. Akkor ugyanis egész úton nótáztak, míg az intéző lakásáig nem értek, majd a koszorú átadása után, amikor megvendégelte őket az intéző, reggelig tartott a mulatozás, a nótázás. Előkerültek a szebbnél-szebb dalok, de ekkor már nemcsak az aratással kapcsolatosak. Az aratással kapcsolatos leggyakrabban énekelt dalszövegek az alábbiak: 1. Le van a búza aratva, Keresztbe is van már rakva. Ahány szem van egy keresztbe, Annyiszor jussak eszedbe. 2. Búza, búza, búza, de szép tábla búza. Kihajlik, kihajlik, a górósi nagy útra. Kifogja azt learatni, ha elfogok masérozni? Szeretőm a Marcsa, az a piros, barna. 3. Jaj, de sokat arattam a nyáron, Keveset háltam az ágyon, Vesd meg hát rózsám a csipkés ágyadat, Hadd aludjam ki rajta magamat. Jaj, de sokat arattam keresztbe, nem tudom hány van ezerbe, Amennyi szál van ezer keresztbe, Annyiszor jussak rózsám eszedbe. 4. Már Kiskarcsán, már Kiskarcsán nincs több legény csak három, Az is elment, az is elment a kepére a nyáron Majd mikor az aratásnak vége lesz, A legszebbik, a legcsinosabbik az én vőlegényem lesz.