A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

A KÉPESEK MUNKASZERVEZETE ÉS ÉLETMÓDJA 561 sal, akkor a tulajdonosnak kötötték a kötelet a karjára. Ezután a megkötött áldomást fizetett a képeseknek, amelynek elfogyasztására ott a tábla szélén került sor. Hogy mennyit fizetett a tulajdonos vagy az intéző, az mindig tőlük függött. Adatközlőim szerint az intézők bőkezűbbek voltak, mert hiszen nem a sajátjukat adták. Volt olyan intéző, hogy valóságos mulatságot rendezett a képeseknek ilyenkor. Ez a szokás sokáig megvolt. Még a termelőszövetkezetek megalakulása után is, amikor az arató tagok a kilátogató elnököt és főagronómust ugyanígy megkötötték. Az aratás befejezését is megünnepelték a képesek. Az utolsó napon úgy igyekeztek, hogy délre learassák, ami még hátra van. Amikor levágták az utolsó szálat is, hozzákezdtek a koszorú kötéséhez. Néhány ügyeskezű félkezes és kaszás a terményből szép harangalakú koszorút kötött. Amikor készen voltak, színes szalagokkal is feldíszítették majd egy ágas fára téve a kaszások közül egy elindult elöl, a képesek pedig a koszorú után felsorakozva nótaszóval mentek az intéző lakása elé. Amikor odaértek, bementek az udvarra és megálltak a tornáccal szemben. Az intéző ilyenkor már családostól ott várta őket a tornácon. A képesek bevonulása után előrébb lépett vagy a kepésgazda vagy a kepésbandából egy másik kaszás és köszöntötte az intézőt, az aratás befejeztével. A köszöntő vagy versben hangzott el, vagy prózában. Voltak kepésbandák, ahol csak a kepésgazda mondott néhány köszöntő szót, voltak olyan bandák, ahol a saját maguk által írt köszöntőverset mondták el, s voltak olyan bandák, ahol a köszöntővers apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre hagyományozódott, s azt mondták el. Az alábbiakban két köszöntőverset közlök. Az első ilyen hagyományozódott vers, melyet a karcsai képesek mondtak el az aratás befejezése után. B. Vajda János, volt elsőkaszás, Kovács Alberttől tanulta, s amíg kepére járt ezt mondta mindig. A köszöntő így hangzik: Koszorút kötöttünk az úr áldásából Melyet idehoztunk gazdag tárházából Az Urnák áldását mi most idehoztuk Tekintetes urunknak ajándékul adjuk Kívánunk Istentől áldást is reája Tekintetes urunkra, kedves családjára. Hogy számos évekig boldogan élhessen, Az örök haláltól soha ne féljen. Búbánat könnyeit soha ne érezze, Szálljon rá az égből sok áldás, szerencse. Áldja meg az Isten ezt a szép határt, Amely adott nekünk bort, búzát, gabonát. De adott az Úristen csapást is népére, Mert bűnösök vagyunk e földi életbe. Elégeld meg Uram e földi csapást, Adjál te népednek bőséges áldást, 36