A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

PETERCSÁK Tivadar: Adatok Filkeháza lótartásához

538 PETERCSÁK TIVADAR sarkát elkerítették, ahol a kanca és a kiscsikó szabadon lehetett.

11 Elles után azonnal egy piros szalagot kötöttek a csikó nyakába, hogy megvédjék a szemrüleséstöl.

12 A csikót általában fél éves korában választották el. A kancát az elles után 5—6 nappal engedték ki a szabadba, egy hét múlva pedig már könnyű terhet is húzattak vele. Ha ismét csikót akartak, kilenc nap múlva vitték fedeztetni.

13 A kiscsikót hat napos korában engedték ki az istállóból az udvarra vagy a kertbe. Nevet is ilyenkor kapott a színéről és egyes tulajdonságairól, de újabban egyre több a férfi és női név is:

14 Baba, Bátor, Bojtár, Bolygó, Cidrány, Cigány, Csillag, Csinos, Deres, Kesely, Kökény, Öllő, Pajkos, Páva, Pirgány, Sárga, Szedres, Vándor, újabban Bandi, Bözsi, Dezső, Gyurka, Laci, Lenke, Marci, Sanyi stb. A kiscsikót a következő szavakkal hívták magukhoz: csida-ne-ne-ne vagy ne-csidukám-ne-ne-ne. Ha el akarták zavarni, ráütöttek és a neee szócskát mondták. A csődört 1,5—2 éves korban lehet herélni, amikor „leereszti a golyót.'''' A herélést tavasszal végezték, mert ekkor még kevés a légy, kisebb a fertőzés veszélye. A két világháború között egy Matica nevű herélő járta a hegyközi falvakat,

15 20—30 éve azonban állatorvos heréli a lovat. A heréléshez kivezették a lovat a kertbe, tiszta szalmát tettek alá, és a négy lábát kötéllel összehúzva ledűtötték. A herélő bicskával felvágta a herezacskót, a heréket zsinórostól együtt kihúzta és leszakította. A sebet fertőtlenítő porral hintette be, majd beleköpött, hogy gyorsabban gyógyuljon. A herélés után megjártatták a lovat, hogy „a sebe kitisztuljon." Néhány napig jobb takarmányon tartották, és csak két hét múlva fogták szekérbe. A kiherélt lovat heréltnek nevezték. A lovakat még a legmódosabb gazdák is a szarvasmarhával közös o'/ban helyezték el.

16 A ló takarmányozása a nyári és téli időszakban különböző. Nyári dologidőben általában szénát etettek, de az igás lónak rendszeresen adtak abrakot is. Azt tartják, hogy „zab a lelke a lónak." A zab mellett árpa- és kukoricadara az abrak, amit a reggeli itatás előtt vagy utána adtak a lónak. Az abrak mennyiségét és gyakoriságát a gazdaság nagysága és a munka nehézsége szabta meg. A növendék csikónak gyakrabban adtak abrakot, mint az igás lónak. A zabot, darát szakajtóba, vagy kis ládába tették (1. kép), ha az istállóban 1. kép. Abrakos láda és szakajtó