A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

PETERCSÁK Tivadar: Adatok Filkeháza lótartásához

ADATOK FILKEHÁZA LÓTARTÁSÁHOZ 539 etettek. Hosszabb úton vagy fuvarozás alkalmával abrakos tarisznyából ettek. Dologidőben a reggeli és esti etetés között is kaptak egy-egy ponyva szénát a szekérrúd végére akasztva (2. kép). Ilyenkor kizaboláztak, mert a zablával lassabban ehettek. Tavasztól őszig napközben ritkán tartották az istállóban a lovakat. Ha nem dolgoztak velük, kihajtották a kertbe vagy a legelőre, és lenyűgözve legelni hagyták. A kötőfék szárával a fejét az egyik lábhoz kötötték, hogy „ne barangoljon el." Régebben a legények közösen éjszaka is legeltettek. A nyári legeltetés révén elsősorban az amúgy is szűkös takarmánnyal takarékoskodtak, másrészt egészségesebbnek tartották, ha a ló a szabadban van. Az is gyakori újabban, hogy a kertben egy fához kötik a lovakat, amikor ebédre hazamennek a mezőről, és szénát, lóherét tesznek eléjük. Nyáron frissen kaszált füvet rácsolnak be éjszakára, két lónak egy ponyvával. Télen a marhához hasonlóan a lovat is kétszer etették naponta. A lovak leggyakoribb téli takarmánya a szecska, széna, lóhere, leforrázott pelyva és törek, amit reszelt répával és darával hintettek le. Éjszakára silányabb szénát vagy árpa- és zabszalmát rácsoltak be. Az etetés után a válónál vagy vödörből az istállóban itatták meg a lovakat. A takarmányozás és itatás a gazda vagy a legények feladata volt, kötőféken ők vezették ki a kúthoz a lovakat. A nők 2. kép. A lovak etetése ponyvából