A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

CSÜRTÍPUSOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KÖZÉPSŐ TERÜLETÉN 519 Szellős falazást vékonyabb karókból készítettek. A keleti terület néhány helységében (Felsőkelecsény, Gömörszőlős, Aggtelek, Teresztenye) régelyesvagy paticsos falat készítettek a ravásolt falakon kívül. A fal vázát három: alul, középen és felül vízszintesen rögzített rúd vagy erősebb karó alkotta. Ezeket a karókat régelynok nevezik. A régelyektt az oszlopok oldalába bevágással rögzítették, vagy az oszlopokra szögezték újabban. Ezután vékony karókkal, botokkal függőlegesen befonták a három vízszintes rudat. A botok vége alul és fölül a keresztgerendának támaszkodott, a nagyon túlnyúló végeket levágták. Ezzel az eljárással szellős, ritka fonású falat nyertek (9. kép). A régelyes fal erős tartása és a karók ritkábban való elhelyezése miatt legalkalmasabb volt a tapasztásra. A termény eső elleni védelmét az eső irányának kitett oldal agyaggal vagy sárral való betapasztásával érték el. Ezt a tapasztott vesszőfalat is paticsos falnak nevezték. A fonás nélkül felállított karók sűrűn elhelyezve is képezhették a gerendavázas csűr falát. A favázas szerkezetű csűröknél alkalmazott falak csak a csűr funkcionális szerepében vettek részt: az épület alatt elhelyezett termény megázástól való védelme révén. A tartóoszlopok közét kitöltő falazási anyag statikai jelentőséggel nem bírt, a tető súlyát az épületváz, vagyis a falkeret viselte. A fal elkészítése és rögzítése ezért számos változatban, de egy célból történt: a termény levegőzésének biztosításáért. 9. kép. Régelyes fal a csűrön. Teresztenye, Borsod m. Selmeczi Kovács Attila felv.