A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén
520 SELMECZI KOVÁCS ATTILA A felhasznált falanyag szerkesztése szerint az egymásra rakott fákból lévő ravásfal és a fonott vesszőfal szerepel alapvető formaként. A kétféle falazás közül az első volt általánosan használatban. Bátky Zsigmond szerint a Palócföldön a zsilipelés volt elterjedve. 27 A múlt századi faépítkezés leírásai szintén a ravásolt fal elterjedtsége mellett tanúskodnak. 28 Heves megyében a Mátragerinc—Eger vonalától északra a gerendavázas, zsilipéit falszerkezet uralkodott. 29 A keletre eső területek favázas csűrjei a mai napig megőrizték ezt a falazási formát. A vesszőfonás szórványos előfordulása és felerősítésének technikája (a karók gerendakerethez való szögelése) a fonásfal újszerűségére enged következtetni. Felhasználása a lakosság szegényebb rétegénél jelentkezett, alkalmazása az erdők fogyásának folyamatával is összefüggésben állhatott, a szomszédos területek hasonló jelenségeiből következtetve. 30 Ezt jelzik az egy tárolóhelyiséggel épített kisebb méretű csűrök is. Vályogcsűrök: A vályogcsűrök legnagyobb számban a délnyugati fekvésű parádi völgyben találhatóak. A völgy helységeiben más építőanyagból készült csűr nincsen. A vályog nagyobb arányú felhasználása kelet felé a Tárna mentére hatott ki, ahol a hagyományos faanyag mellett szinte azonos számmal láthatóak újabban épült vályogcsűrök (Bükkszenterzsébet, Fedémes, Szentdomonkos, Istenmezeje). Ettől keletre csak szórványosan fordulnak elő vályogcsűrök (Borsodszentgyörgy, Sáta, Uraj). A parádi völgy egységes vályogépítkezése a századforduló utáni évekből ered. A csűrök építési adatai arra engednek következtetni, hogy már az első évtizedben nagy arányban kezdték felcserélni a facsűröket. A völgy hagyományos építkezése a favázas, ravásfahs forma volt, amelyet az 1910-es évekre a vályog a gazdasági épületeknél is teljesen háttérbe szorított. A csűrök megszerkesztésének módja a lakóház építéstechnikájának felhasználását jelzi elsősorban a teljesen vályogból falazott épületeknél. A lakóépület építéstechnikája fokozatosan átkerült a gazdasági épületekre, főként az építőanyag-váltás következtében. Ezek a csűrök ritka esetekben töltötték be a csűrök eredeti szerepkörét, mert építésük a csűrök funkcióváltozásának idejére esett. A vályogból emelt csűrök alapszerkezete megegyezik a faépületekével. Külső kiképzésében és szerkesztésében viszont eltérést tapasztalhatunk. Az épület statikai szerkezete szerint teljesfalú és pilléres változata jelölhető meg, amely a kő- és téglaépületeket is jellemzi. A teljesen falazott vályogcsűrök a lakóházak és istállók példájára készültek. Főként a parádi völgyben figyelhetőek meg, ahol az egyik tárolóhelyiség az istálló szerepét tölti be. Az istállóhelyiség megépítése a tetőig felhúzott, zárt falak kialakításával történt. Az istálló ajtaja és ablaka az udvarra néz (10. kép). A másik tárolóhelyiség az épület szerkezete miatt szintén teljesen felhúzott falazással készült, csak a csűrfolyosó felől hagytak alacsonyabb (120—150 cm-es) falat. Az épület falán végigfektetett sárgerendába. (Párád) kapcsolódtak az 1 méterenként elhelyezett keresztgerendák, amelyek a szarufákat tartották és az épület lepadlásolását biztosították. A sűrűn elhelyezett keresztgerendák a lakóépületeken fordultak elő, a csűrökön csak a teljesen falazott formáknál jelentek meg. Az istállós csűrre néha kaput is tettek a csűrfolyosó lezárása miatt, ami szintén tároló szerepet töltött be (Bükkszenterzsébet). A vályogcsűr
