A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

A MAGYAR NÉPI TEMETŐK SZEMIOTIKAI ELEMZÉSE 503 a halott gyermekei mindenképp akarik, akkor csendben, gyász alatt esküsznek össze" (3. jegyzet adatközlője). 5. A falu középpontjától nyugatra fekvő fejfás temetők találhatók Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például: Nagyrozvágyon, Pányokon, Lácán. 6. Birket—Smith, K. 1969. 312. 7. Nyugatra tájolt temetők találhatók például a Bodrogközben: Lácán, Nagyrozvágyon, Ricsén, Semjénben, Zemplénagárdon. 8. Domborulatokon, víztől — aránylag — védett helyen fekszenek például a csékei, lácai, révleányvári, ricsei, zemplénagárdi temetők a Bodrogközben. Ld. még ehhez: Zentai J., 1963. 277—279. 9. Az ősi magyar hitvilág, 1971. 122., valamint ld. K. Kovács L., 1944. 342.: karjalai finnek, 345.: lappok, 346.: mordvinok, 347.: votjákok, 348.: vogulok. 10. Élősövény,ill. — betemetődött — árok övezi példáula csékei, lácai, nagyrozvágyi,ricsei, zemplénagárdi temetőket a Bodrogközben. 11. Pányokon a nagybeteg, s szemmelveréstől „megesett" kisgyermek ruhácskáit leszaggatják a testéről, s a temetőkerítésül szolgáló vadrózsasövényre dobálják az asszonyok. Tekinthetjük e cselekvést áldozatnak, mely alkalmával — az integritásos gondolkodásnak megfelelően — a gyermek helyett annak mását, testi ruháit vetik oda a negatív erőket magamögött rejtő, s azokat szimbolizáló temetőkerítésnek. Számos példa akad nyelvterületünkön (Szendrey Zs., 1931. 48—99). WlislockiH. 894. 320—326), miszerint a bokrok, cserjék a „bolygó lelkek" szálláshelyéül szolgálnának, s a betegekről levett rongyokat azért aggatták rájuk, hogy ily módon bírják a rontás visszavonására őket. 12. Recens példaként szolgálhat a telkibányai temető Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ld. még K Kovács L., 1944. 348. 13. Recens példa a pányoki és korláti temető Borsod-Abaúj-Zemplénben. 14. Megyénk fejfás temetőinek túlnyomó többségében kelet-nyugati hossztengellyel alakítják ki a sírokat. A hant nyugati végében áll a fejfa, feliratával—többnyire—nyugatra tekint. Az elhunyt arccal kelet felé, fővel nyugatra van a sírba helyezve, így a fejfa feje felett áll. 15. Tulajdonképpen a régészek munkája a két struktúra szembesítése. Remek példája ennek László Gyula (1944) munkája, mely kimondottan azon összehasonlításokból nyert elemekre épül, melyeket a szerző az élő közösség életmódjának a halott közösség proxémikus kódjaival összevetve kiolvas. 16. A többféle vallási felekezetek híveit egyesítő faluközösségekben általában igen kiélezett a szerepe a vallások különbségeit hangsúlyozó elemeknek. Méginkább számontartják e különbségeket azon közösségekben, melyek többsége egy bizonyos vallás híve, míg a kisebbség egy másiké. Jellemző, hogy a valláskülönbségeket kifejező elemek túlhangsúlyozása mindenkor a kisebbség oldaláról történik. Tanulságos példa erre Szék (Kolozs megye), ahol a szombatosok bár a temetőoldalba temetkeznek, de félreérthetetlenül kívül a nagytemetőn, ahová a túlnyomórészt református széki lakosság temetkezik. Az elkülönülés magyarázata: a szombatosok hisznek feltámadásukban, míg a többiekét kétlik. 17. Györffy /., 1907. 94—105. 18. Zentai J., 1963. 277—293. 19. MorvayP., 1958. 53—69. 20. MorvayP., 1958. 53—57. 21. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Karcs, Korlát, Mályinka, Rudabánya temetőiben. 22. A magyarság néprajza (2. kiad.) 1942. II. köt. 282—286. 23. Ortutay Gy., én. II. köt. 94. 24. Budenz J., 1897. 117—124.; László Gy., 1944. 389—491., Malonyay D., 1907. 314.; MunkácsiB., 1907. 103., Tagányi K, 1918. 24—50., Solymossy S., 1930. 70., Viski K, 1910. 221—222. 25. MorvayP., 1958. 63—67. Koós K, 1972. 227—272. 26. MorvayP., 1958. 63—67. 27. Lükö G., 1942. 28. Balassa I., 1949. 120—121. 29. A Magyar Parasztház, én. különösen IV. és V. füzetek. 30. A magyarság néprajza, 1942. II. köt. 300. 31. Szinte G., 1901. 115—121., 1905. 92—93. 32. Nóvák J. L., 1910. 100. 33. Szinte G., 1905. 98. 34. Dömötör S., 1960. 81—94.