A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése
504 KUNT ERNŐ 35. Györffy L, i. m. 96. 36. Dömötör S., i. m. 81—94. 37. Balassa /., 1945. 69—70.; (Megjegyzendő, hogy a fejfa, vagy reákötött szalag színezése egykor minden bizonnyal életkorjelző szereppel is bírt László Gy. 1944. 474.). 38. Szinte G., 1905. 102. 39. Nevetőfejfák. én. 194. 40. Erdész S., 1968. 201—224., Szinte G., 1905. 102., A magyarság néprajza, 1943. 346—348. 41. Erdész S., 1968. 42. Lükő G., 1961.6—7. 43. Moore, H., 1959. 36—39., 49—53. 44. Doblhofer, E., 1957. I. fejezet. 45. Itt kínálkozik lehetőségünk a kínai — s az ezekből fejlődött —, japán írásjelekre utalnunk. Ezen jelek piktogrammokból alakultak ki, s a valóság részleteinek absztrahált, szimbolizált képei voltak. Az a szemlélet, mely meghatározta azt a fejlődési sort, melynek keretében a valóság fokozatosan fejlődő alakú piktogrammokban, majd ideogrammokban nyert kifejezést, segítségünkre lehet fejfáink absztrahált jeleinek felfejtésében is. A szemnek — mint az ember egyik legáltalánosabban ismert pars pro totó reprezentánsának — kínaiban és japánban használt jele különösen egyezik bodrogközi fejfáink kettős homlokosztatával. Ld. ehhez: Walsh.L., 1971. 71. 46. László Gy., 1944. 195—231., uő. 1967. 102. 47. Szinte G., 1905. 100. 48. K. Kovács L., 1944. 340. 49. Jakobson R., 1972. 100. 50. Jakobson R., 1972. 101. 51. Jakobson R., 1972. 106. 52. Jakobson R., 1972. 99. 53. Jakobson R., 1972. 166. IRODALOM A Magyar Parasztház, (Kiadja a Magyar Mérnöki- és Építészeti Egylet), én. Bp. I— VI. füzetek. Balassa Iván, 1945. A magyar gyászszínek kérdéséhez. Ethn. LVI. 69—70. Balassa Iván, 1949. A magyar temetőkről. Folio Ethnographica I. 120—130. Balassa Iván, 1973. A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethn. LXXXIV. 235—242. Birket-Smith, Kaj, 1969. A kultúra ösvényein. Bp. Budenz József, 1897. Bálvány és fejfa. Ethn. VIII. 117—124. Doblhofer, Ernst, 1957. Zeichen und Wunder. Wien—Berlin—Stuttgart. Dömötör Sándor, 1960. Abádszalóki fejfadíszítések, Index Ethn. 81—94. Erdész Sándor, 1968. Fejfaírók a szatmári Erdőháton Ethn. LXXIX. 201—224. Fraser, Douglas, 1967. Die Kunst der Naturvölker. München. Györffy István, 1907. Nagykunsági fejfák. NÉ. VIII. 94—105. Hoppal Mihály, 1970. Egy falu kommunikációs rendszere. MRT. Tömegkommunikációs Kutatóközpont Kiadványai. Bp. Hoppal Mihály, 1971. Jegyzetek az ethnográfiai szemiotikához. Népi kultúra—Népi társadalom V—VI. 25—44. Bp. Jakobson, Román, 1972. Hang, jel, vers. Bp. Koós Károly, 1972. Népélet és néphagyomány. Bukarest K. Kovács László, 1944. A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár. László Gyula, 1944. A honfoglaló magyar nép élete. Bp. László Gyula, 1967. Hunor és Magyar nyomában. Bp. Lotman, J. M. 1973. Szöveg, modell, típus. Bp. Lükő Gábor, 1942. A magyar lélek formái. Bp. Lükő Gábor. 1971. Kiskunsági kopjafák. Művészet, Szept. 6—7. Malonyay Dezső, 1907. A magyar nép. I. A kalotaszegi magyar nép. Bp. Moore Henry, 1959. Henry Moore Schriften und Skulpturen. Hn. Fischer Veri. Morris Ch. W., 1938. Foundation of the Theory of Signs. Chicago Morris, Ch. W., 1946. Sign, Language, and Bihavior. New York.
