A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

A MAGYAR NÉPI TEMETŐK SZEMIOTIKAI ELEMZÉSE 501 31. kép. A fejfa jelentése E két kapcsolat okolja meg a fejfa létét. Valóság és — annak magyarázatát szolgáló — hiedelem szoros kapcsolatban van a népi gondolkodásmódban. Kontextusul (K) a magyar nép általános tárgynyelve, a hagyományos paraszti környezet dologi elemei szolgálnak, melyet — gyakran igen szűkítő értelemben — a „népművészet" címszó alatt foglalnak össze. A H-FA kapcsolat — mint tartalom és forma viszonya rávilágít a fejfa kellékszerepére a magyar nép halotti hiedelmeiben. Hiszen éppen a fejfa szerepének vizsgálata vetett fényt a magyar nép feltételesen rekonstruált ősi hiedelemvilágára. Ugyan-e kapcsolat mint jel-eszköz kapcsolat — a fejfa „szinonimáinak" kutatására ösztönöz, s fényt vet a hasonló rendeltetésű, de eltérő formájú tárgyak csoportjára, azaz a magyar halottkultusz egyéb — nem kimondottan praktikus okokból létrehozott — tárgyi tartozékaira. A V-FA kapcsolat — mint tartalom és forma viszonya — arra utal, hogy milyen gyakorlati, racionális szükségletek hozták létre a fejfát, mint az elhunyt nyughelyének jelét. Ugyané reláció — mint cél-eszköz viszony — utal azon egyéb népi eszközök csoportjára, melyek hasonló praktikus szükségszerűség okán, de más formában jöttek létre, azaz a holtak nyughelyét jelölő egyéb típusú sírjelekre, illetve a fejfa számos változatára.