A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

500 KUNT ERNŐ (Táblázatunk adatai olyan fejfára vonatkoznak, melynek — feltételezhetően — egykor, az írás előtti jelrendszer használatának idején meg kellett lennie. Ma már alig találni temetőinkben ilyen fejfát, mely valamennyi adatot feltüntet.) A faluközösség egymásrautalt tagjai számára nem volt mindegy, hogy nőt, vagy férfit, gyermeket, vagy felnőttet, családost, vagy magánost veszítettek el, ezért jelölték gondosan, halmozott jelekkel ezen adatokat. Megjelölték, ha erőszakos halállal halt meg társuk. A rangot is fontos volt feltüntetni, mivel a közösség éppen legfontosabb támaszát veszítette el tekintélyes társa elhunytával, hiszen„rangosnak lenni" annyit tesz, mint a közösségi egzisztenciális normáknak messze megfelelni. Az elhunytat név szerint minden bizonnyal azért volt felesleges megjelölni, mivel a név csak annak mondhatott valamit, aki egyébként is ismerte. E kétféle kódolási szisztéma vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a fejfának, mint esztétikai értékekkel rendelkező formának vizsgálatát. E fejfáink lenyűgöző szépsége, formai gazdagsága, s az egyes formák érettsége, számos rajongót vonzott kutatásukra, de kevés kutatónak sikerült azok tartalmas esztétikai megítélése. A fejfa a halotti rítus ceremoniális kelléke. A halál utáni lét, tulajdonképpen tiszta költői fikció. A fejfa harmonikusan alkalmazkodik — biztos és érzékeny térformáló érzékkel létrehozott — absztrakt alakjával a halotti rítusban neki szánt absztrakt funkcióhoz. A fejfával hagyományosan kifejezni óhajtott archaikus közlemények harmonikus esztétikai formarendszerben nyernek kifejezést, hol tartalmat és formát idő és hagyomány elválaszthatatlanul eggyé érlelt. Ha a fejfaíró esztétikai igénnyel lépett fel — tudva természetesen, hogy a halotti rítus ceremoniális kellékét látja el felirattal — nem tehetett mást, mint azt, hogy nem az írás megjelenítését igyekezett „szebbé" tenni, hanem az írás tartalmát gazdagítani a rítushoz illő „szépségekkel". így alakulhattak ki az ilyen tirádák: Szül. 1893. ápr. 5én Megh 1962 feb 27 Itt nyugszik Deák Bertalan Kihiven vegzee eföldön életeit teövéit imáta Is tenet szolgálta egyhazat viselte tisztesé gét nyere el ezekért Istenek kegyelmét Béke Poraira Foglaljuk most már össze a fejfának, mint jelkomplexumnak relációit, s illesszük bele tágabb környezetébe (31. kép). Az ábra középpontjában a jelhasználót, a magyar nép azon csoportját jelöltük (JH), kik gyakorolják (illetve gyakorolták) halottaik tiszteletére a fejfaállítás szokását. Magát a fejfát, a jel eszközét a FA rövidítés jelzi. A fejfát, mint közleményhordozót szoros kapcsolatok fűzik a valósághoz (V), s a magyar nép halotti hiedelemvilágához (H).