A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

486 KUNT ERNŐ nak ezt a földbekerülő részét időtállóvá tenni. Törzs: általában a felirat helye, néhol síkdíszítéseké. Többnyire frontálisan megmunkált, egy nézetre szánt. A fej és nem-fej oppozíció éppúgy meghatározza a fejfát, sajátossá teszi alapformáját, mint ahogy feltünteti a fejfán belüli jelentős egységek különbségét. A fejfa alakjának szemantikai értékelése — a fejfaállítás szokásának a szakirodalomban még vitatott s mindeddig még nem tisztázott eredete miatt

24 — igen nehéz. Lehetségesnek tartom, hogy az emberi test absztrahált ábrázolását látjuk viszont egyes fejfák alakjában. (Egyes vidékeken a népi terminológia szorosan követi a fejfa részeinek megnevezésében az emberi test részeit: láb, derék, nyak, fej,,

25 sőt — Morvay Péter tudósítása szerint — még lapockát, köldököt, bajuszt is megneveznek a fán.

26

) A fejfa alakja vidékenként változik. Lükő Gábor írja: „Legérdekesebb tapasztalatom az volt, hogy minden községnek saját fejfaformája volt és van ma is. A szomszédos községek formái legtöbb helyen az első pillantásra megkülönböztethetők egymástól."

21 Amennyire jellemző egy-egy faluközösségre, nagyobb etnikai közösségre használati tárgyaik formája, éppen úgy jellemzi őket a temetőbe állított fejfa alakja is. Azt is mondhatnánk, hogy életükben viseletük, holtukban a jellegzetes fejfaforma fejezi ki etnikai hovatartozását az egyes vidékek lakóinak. Balassa Iván, aki kartográfikus módszerrel vizsgálta e kérdést, a következő összefüggéseket állapította meg a fejfaformák s az ország tájai között: gombos, kontyos típus: Dunántúl déli, nyugati részére, kopjafa típus: a Duna— Tisza közére, különös következetességgel a Duna-mentére, az Alföld déli, délkeleti részére, s természetesen Erdély nagy részére, egyszerű csónak alakú típus: A Tiszakür—Balmazújváros—Szatmárcseke vonaltól északra elterülő vidékre a hegyek lábáig, csónak alakú, ereszén rovásos típus: a Felvidékre (a kontyossal vegyes) jellemző.

28 Többen foglalkoztak már a fejfák és a falu más faragott tárgyainak stílusbeli, megmunkálásbeli hasonlóságával. Rendkívül izgalmas a Magyar Mérnökiés Építészeti Egylet „Magyar parasztház" című sorozata,

29 amely a népi építmények távlati és alaprajzi ábrázolása mellett gondosan feltünteti az épületek fa részeinek díszítése és az adott tájegység fejfadíszítése közötti hasonlóságokat és ellentéteket. Aprólékos mértani díszítésüket tekintve Viski Károly a guzsalyformákat hasonlítja a fejfaformákhoz, kopjaformákhoz.

30 A kapuoszlopok s a fejfák díszítésbeli, megmunkálásbeli rokonsága több vidéken megfigyelhető: pl. a Bodrogközben, Erdélyben {bálványos kapuk — antropomorf fejfák, székelykapuk — kopjafák). Megállapítható tehát, hogy a fejfa éppúgy képviseli alakjával, díszítésmódjával, megmunkálási módjával azt a közösséget, ahol elkészült és felállításra került, mint azon közösség tárgyi kultúrájának egyéb darabjai. A fejfa zökkenőmentesen olvad bele egy adott népművészeti egység formavilágába. Ezen egységen belül azonban félreérthetetlenül el is különül, hogy eleget tegyen sajátos jelentéshordozó funkciójának. A fejfák díszítése. A fej fákon térbeli és síkbeli díszítések különböztethetők meg. A fejfák térbeli díszeit különböző térmértani alapformákkal összehasonlítva vagy azonosítva szokás meghatározni: gömb, henger, kúp, gúlastb.

31 E motívumok gazdag vagy puritán felhasználása, variálása, egymásbakapcso-