A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

A MATYÓ HÍMZÉS ÉS A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 439 3. kép. Atlaszselyem főkötő részlete. Fehér pamutfonallal kivarrva. Mezőkövesd, Néprajzi Múzeum 63.98.50. párnákról adtak hírt. Ez a párna mintegy megsejteti, hogy a jól ismert szőttesen kívül, mi lehetett előttük. Ilyenfajta munkát nem említ a Mezőkövesdre vonatkozó eddigi gazdag irodalom, föltehetően az itt jelenlevők sem emlékeznek eíféle munkára, sőt még a sokkal idősebbeket is hiába faggatnánk erről. Ezen nem lepődhetünk meg: amikor pl. Bátky Zsigmond SL századfordulón a Rábaközben, a Nyugat-Dunántúlon az odavaló pávás-virágtöves régi keresztöltéses párnahéjak első példányait tolltartóként padlásokon megtalálta, alig talált valakit, aki használatukra illetve készítésükre még emlékezett volna. Nézzük meg közelebbről magát a darabot. Főmintája, a középső sávban virágtő két oldalán szembefordított két páva, mondhatni régi stílusú hímzéseink legparádésabb mintája. Különleges, máshonnan nem ismert a díszítmény különböző rétegeinek az egymáshoz rendezése, az, hogy a pávás mintát föntlent széles hullámindás csík zárja le (az általánosabb egyszerűbb elválasztó vonal, vagy keskeny csík helyett) s e fölött-alatt szokatlanul széles és részletező peremdísz következik, egyoldalra fordított, ferdeszárú stilizált virágtövekből. (A technika, amint látható: szálánvarrott, keresztszemes, a kacsokat előöltéssel varrták.)