A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

440 FÉL EDIT—HOFER TAMÁS 4. kép. Kendervászon lepedő részlete, fehér fonállal vagdalásos laposöltéses technikával kivarrva, vert csipkével három szélből összeállítva. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum 86.985. Alkotó elemei szerint nézhetjük meg ennek a darabnak az országos rokonságát. A szétterjesztett farkú pávák a virágtő két oldalán az imént említett Rábaköztől Erdélyig sokfelé fölbukkantak, ebben az elrendezésben a közvélemény kapuváriként ismeri őket leginkább. A ferdén elhelyezett peremdíszek ugyancsak sokfelé ismertek, elsősorban Pécs vidékéről, magyaroktól és sokacoktól, majd Erdélyben a Mezőségről. Egészében ezt a darabot azonban nem lehetne besorolni egyik említett emlékcsoportba sem, elsősorban ezeknek az elemeknek eddig nem ismert összeállítása s a hullámindás, széles elválasztó sáv beiktatása miatt. Annak bizonyítására, hogy effajta munka s maga a pávás minta nem volt ismeretlen Mezőkövesd környékén sem, idézünk egy ugyancsak a múlt században gyűjtött szálánvarrott párnahéjat Gyöngyösről (7. kép). Itt egy csillagos csík van a minta közepén, s ennek két oldalán tükörképszerűen áll két-két páva. Az az elrendezés ez, ami kiváltképp a Rábaközből ismert, azonban épp ennek az emléknek a tanúsága szerint is, nem korlátozható egy vidékre. Érdemes ezt a darabot idéznünk azért is, mert városi eredetű. A mezőkövesdi hímzés történetét általában más magyar faluk hímzése közé illesztve volt szokás bemutatni — újabb kutatásaink azonban azt sejtetik, hogy a régebbi, de az újabb