A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN 321 5. kép. Filoxérás szőlő kezelése szénkénegezéssel. Politikai Újdonságok. 1892. 665. nyomán a régi fajtákat immúnis amerikai alanyokra átvive a kipusztult szőlőket újra kell telepíteni. A nagyobb szőlőbirtokosok az amerikai alanyokra a hazai tájfajták átvitelét tartották a legcélravezetőbbnek, annál is inkább, mert a direkttermők ezekkel minőségben semmiképpen sem tudták a versenyt felvenni. „Minthogy azonban az oltványok készítése körüli eljárásokban, valamint azok ápolásában a kellő járatossággal bortermelőink nem bírtak, — sem a telepítéshez igényelt jó minőségű és kellő mennyiségű vesszőanyaghoz nem juthattak, az oltványokkal való telepítés nem történhetett egy megfelelő rendszer alapján."

102 így tehát a helyes felismerés ellenére sok nehézséggel kellett az újratelepítésnek megküzdenie. A Földművelésügyi Minisztérium már 1886-ban nyomtatott körlevelet bocsátott ki „Amerikai szőlővesszők eladása" tárgyában. Természetesen ezeket szállítani csak azokba a községekbe és városokba lehetett, ahol a filoxéra pusztítását már megállapították és így zár alá kerültek. Az ajánlott Riparia sauvage és a Vialla „csakis mint phylloxerának ellenálló alanyok használhatók, s ennélfogva bortermelésre való használat czéljából nemes szőlőfajtákkal beojtandók; ellenben a Jaoquez és a Herbemont, úgy az európai fajok beojtása útján való nemesítésre — tehát ojtó alanyokul — valamint közvetlen termelésre — tehát úgynevezett direkttermőkül — egyaránt használhatók."

103 Ez utóbbi szakterminológiának ez az egyik legkorábbi magyar előfordulása. Az igények többségét magyarországi, kisebb részét francia telepekről (Fiúmén át) származó alanyok21