A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
MOLNÁR József: Jókai Mór „A Miskolczyak” című történelmi elbeszélésének forrása
JÓKAI MÓR „MISKOLCZYAK" CÍMI ELBESZÉLÉSÉNEK FORRÁSA 291 Odacsatlakozott a nemzeti szabadságért táborozó hajdúk seregéhez, kik szerte portyáztak a hazában, s ott vérzett el a csatatéren, ott porlad a szabadsághősök közös sírüregében. Sírkő nem beszél róla. Szerelmének és a szerelemféltésnek áldozata volt. Egyetlen fia, Mihály, ki atyja keresztnevét vette fel családi nevéül, II. Ferdinánd király alatt harci vitézsége jutalmául 1630. május 12-én visszanyerte ősei nemesi címerét s az apai Miskolczy nevet, amit utódai most is dicsőséggel viselnek s ott lakoznak az ősi földön. (Unokája, Simon János adatai nyomán.) 19* Miskolczy Ambrus, Diósgyőr praefectusa (várnagya) a Bükk hegyek tisztásán, a Kis-Győr melletti Kékmezőn hallgatja az erdők zúgását. .. .felvett egy hantot a sírbolt fenekéről s kebelébe rejté. Azután istenhozzádot mondva a halottaknak, kilépett és visszahelyezé a nagy követ a kripta szájára. Nekivágok a nagy világnak, szaporítom a számát a sok ezer bujdosó hajdúnak, kiket a sors keze űz-hajt az ország egyik szélétől a másikig... Most táboroz a felvidéken Miskolci Nagy András uram, beállok a zászlója alá, a többit istenre meg a kardomra bízom. A birtokától megfosztott és halálra ítélt nemes bujdosik a szürke felleges novemberi éjben a Bükk erdei felé. ... Mi történt ezután Simon Deákkal csatamezőn halt-e hősi halált vagy utói érte a törvény keze s hóhér ütötte le fejét a testvér gyilkosnak, de talpig lovagnak: nem találtam róla semmi feljegyzést. Egyetlen fia, Simon Mihály Deák ki atyja keresztnevét vette fel családja nevéül, akinek tán egy kard volt összes öröksége, — a Mágócsyak tornai várában új nemes levelet szerzett II. Ferdinánd királytól 1630. május 12-én. Ez azonban Simon Mihály után az ő Mihály, Lukács, Péter és István nevű négy fiával visszanyerte ősei címerét és a „Miskolczy" nevet is prédikátumképen. Legidősebb fia... visszatért Miskolcra. (Hogy pedig az itt előadott história s benne szereplő személyekkel együtt — mint már jeleztem is — nem koholmány, vagy költői képzelgés, hanem való igaz: bizonyítják a Borsod és Zemplén vármegyék archívumaiban, továbbá családunknál és legnagyobb részben a Lossonczyak (nő ágon Árky utódok) gazdag levéltárában fennmaradt ékes latin nyelven concipiált régi protocollumok, akták és pecsétes oklevelek, melyekből ezeket hűségesen kiböngészte és leírta a közel háromszáz esztendők előtt nótáztatás miatt világgá bujdosott jó Miskolczy Simon Deáknak egyik tizedíziglen való unokája.