A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

VERES László: A politikus Herman Ottó

A POLITIKUS Herman OTTÓ VERES LÁSZLÓ Herman Ottó elsősorban mint sokoldalúan képzett tudós, régészeti, néprajzi és természettudományi tevékenységében korszakalkotó személyiség vált ismertté. Összetett életpályájának kevésbé ismert, kutatott oldala politikai munkássága. Életrajzi írói idealizálták politikai tevékenységét, s úgy tűnik a tudós eredményeire való ki nem mondott hivatkozással tették ezt, nem választva el a tudóst a politikustól.

1 Herman Ottó politikai tevékenységében szemlélője, átélője, egyben átfogója a dualizmuskori Magyarország egész történetének. Korai ifjúságának mindig élő emlékei: az 1848—49-es szabadságharc, német származásának megtagadása, az önkényuralom évei, az olasz- és a lengyel szabadságharcban való aktív részvétele, melyre végül is kiábrándulva emlékezik: „A Como táján pedig a szabadság és a humanizmus érdekében főbelövöldöztük egymást, máshol a kancsuka jelzé a korszellem óráját."

2 A kiegyezés és a hazai munkásmozgalom kezdeteinek hatása, a dualizmus hanyatlási kora és a magyarság pusztulásának rémítő gondolata nem múlhattak el nyomtalanul a társadalmi problémákra érzékenyen reagáló tudós életében, s természetes, hogy nézeteinek alakulására és politikai tevékenységére nagymértékben hatottak. Nem sorolható a dualizmuskori politikusi gárda kiemelkedő egyéniségei közé, de a politikai küzdelmek színterén sajátos színfolt megtestesítője. Mindenkor a múlt és a jelen ötvöződik egybe a tudós és a politikus személyében. Ennek pszichikai, emberi vonásai aktuál-társadalompolitikai elképzelésekben nyilvánulnak meg. A nemzet fejlődésének útját keresi nacionalizmusán, a múlt alkotó felelevenítésén és a jelen égető problémáinak aktualizálásán keresztül. Fejlődést akar, de nézetei sokszor ellentmondásosan kapcsolódnak össze. A múlt kutatása, tenniakarásának őszintesége és a jelen problémáinak saját személyével való összeegyeztethetetlensége sajátos megvilágítást adnak politikai munkásságának. „A legkomplexebb jellemek egyike. Egyéniségében a legparadoxabb ellentétek találkoznak és minden élességük ellenére is harmonikus egységgé olvadnak össze."

3 Sokoldalúsága a kor sokoldalú nézeteinek, irányzatainak befogadásán alapul. Ezeket sajátos övezetbe foglalta, melynek kialakításában nem a politikus, hanem a tudós Herman Ottónak van nagy szerepe. Az elbukott szabadságharc után a politikusi gárda nézeteinek kialakítása két fő irányban volt elképzelhető. A kiegyezés fenntartás nélküli elfogadása, vagy az 1848—49-es eredmények továbbvitele alapján. Herman Ottó élete végéig az 1849-es törvények alapján állott. Életrajzírói szerint azonban a 67-es