A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON 251 1851. április 1-én hatályba lépett „Ideiglenes utasítás" szerint azonban a kávéházi ipar olyan ipar volt, amelynek űzéséhez külön iparhatósági engedély kellett. Az engedély hiánya lehetett az oka annak, hogy a hatóság az üzletben folytatott játékot betiltotta. 92 Silvester valószínűleg a következményektől való félelmében, hogy magát védeni tudja, s nyilván annak érdekében is, hogy az üzlete forgalmát emelő kártyázás újbóli lehetőségét megszerezze, elsősorban a városi tanácshoz fordult segítségért: 1855. december 5-én bizonyítványt kért, majd kapott, amely szerint az évtizedek óta űzött kártyázás és egyéb jéték „a rend, a törvényesség és fennálló rendőri szabályok megtartása mellett gyakoroltatott". 93 Feltehető, hogy a betiltás a császári rendőrségnek attól való félelmében következett be, hogy az egybegyűlök az édességek fogyasztása melletti játék ürügyén titkos megbeszéléseket folytatnak, de az is lehet, hogy a betiltó intézkedés a Diósgyőri Koronauradalom közeli Korona-vendéglőjének és kávéházának 94 üzletmenete feljavítását volt hivatott biztosítani. Ugyanis, amikor Silvester 1856. december 1-én kávéházi jog iránt folyamodik, 95 s azt a cs. kir. szolgabírói hivatal a kérelem által érintett helyi viszonyokra nézve teendő nyilatkozat 96 céljából megküldi a miskolci városi tanácsnak, amely azt nyilatkozattétel végett kiadja a Korona vendéglő folytán érdekelt Diósgyőri Koronauradalomnak, akkor annak ügyésze ellenzi a jog megadását. A városi tanács ezzel ellentétes javaslatát egyrészt azzal indokolja, hogy „a kérvényes lakásán összejönni szokott cs. kir. tisztikar az eltilalmazás után is időtöltésből kártya s egyéb szabad játéknemekkel jelenleg is tölti üres idejét", másrészt azzal, hogy „van a műveltebb közönségnek egy része, amelyet az eddig fennálló kávéházak ki nem elégítenek", végül pedig azzal, hogy a szomszédban levő „uradalmi Korona vendéglő és kávéház jog ez által csorbulást nem szenvedne." 97 Habár a kérelem alapján hozott határozatot tartalmazó iratot fellelni nem lehetett, megállapítható, hogy Silvester a kávéházi jogot elnyerte. Ugyanis a Miskolci Szolgabírói Hivatal 1857. november 21-én arról értesítette a városi tanácsot, hogy az „engedélyezett kávéháznyitás eltiltása iránti folyamodványnak hely nem adatott". Az eltiltás iránt folyamodónak a Diósgyőri Koronauradalomnak kellett lennie, mert a városi tanács a szolgabírói átiratról nemcsak Silvester Jakabot, hanem — első helyen — az uradalom ügyészi hivatalát értesítette. 98 A segéd, inas és családtagoknak az üzletben való közreműködése nélkül dolgozó Silvester Jakab a miskolci kereskedők, iparosok és honoráciorok 1856. évi összeírásában „Silvester és társa" megjelöléssel szerepel. 99 Azt, hogy ki volt akkor a társ, megállapítani nem tudtuk. A ház, amelyben az üzlet volt, a hozzátartozó 470 D öles telekkel időközben Silvester tulajdonába került. 100 Itt volt Silvester lakása is, amikor 1869. január 18-án meghalt. 101 A házat felesége örökölte, 102 ugyanakkor saját rokonsága, 103 valamint első feleségének rokonsága egyes tagjai 104 javára 500—1500 Ft összegű jelzálogjogokat kebeleztek az ingatlanra. 105 Az üzlet továbbra is fennmaradt. Arra vonatkozó adataink, hogy az Silvester halála után kinek tulajdonát képezte, azt ki vezette, — ellentmondóak. Henszelmann szerint 106 Silvester Jakabot Giovannini Rudolf, őt pedig özv. Silvester Jakabné követte. Zsemléi Oszkár viszont azt írja, 107 hogy előbb következett Silvester özvegye, s később Giovannini Rudolf.
