A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON 249 Jakab ebbe vezetett bejegyzései alapján írta meg Henszelmann Aladár már említett cikkét, s így a feljegyzéseket csak e cikk közvetítésével ismerjük. Silvester Jakab a könyv vezetését 1833-ban kezdte meg és 1869-ben fejezte be. Feljegyezte benne műhelyének termékeit, üzlete forgalmának alakulását, a szabadságharc miskolci eseményeit és adatokat őrzött meg a Bach korszak egyes társasági eseményeiről. Az üzlet vendégei piskótát, vajastésztát, linzert, grillaget, karamellt és makronmasszát,

66 catalani kenyeret,

67 paganinit

68 fogyasztottak. A mai habos, krémes torták még ismeretlenek. A vendégek ánizsos, köményes likőrt, rostopsint

69 rummal, hideg és meleg puncsot is ittak, s kaphattak fagylaltot is. Az üzlet nemcsak a termelt áru eladási helye volt, hanem fogyasztási helyül is szolgált. Az üzletet látogató polgári és katonai személyek csaknem a megnyitás idejétől kezdve az üzletben ülve fogyasztott italok és csemege kiszolgálása mellett, nem tiltott kártya- és egyéb játékot játszottak.

70 Az eddigi kutatási eredmények szerint a csak árusító helyül szolgáló cukrászboltok mellett hazánkban a XIX. sz. elején jelennek meg a helyben, ülve fogyasztás lehetőségét is kínáló első cukrászboltok. Korábban a cukrász, az ehhez szükséges szolgáltatást (edény, evőeszköz használatbaadása, felszolgálás, a használt edény és evőeszköz tisztítása) nem nyújtotta, boltjában az ehhez szükséges berendezési és felszerelési tárgyak nem voltak.

71 Az átalakulási folyamat elindítói valószínűleg a Magyarországra érkezett svájci cukrászok voltak. A Velencéből kiutasított elődeik ottani cukrászboltjukat kávéházzal kapcsolták össze.

72 A kávéház jellegével jár együtt a helybenfogyasztás. Ugyanez volt a jellege a XVIII. században Velencében is megtalálható csokoládéházaknak, ahol nem kávét, hanem csokoládéitalt szolgáltak fel asztalnál ülő vendégeknek.

7

* A kávé- (és csokoládé-)házi szolgáltatásoknak a cukrászbolttal való összehangolása, majd ennek a Velencében kialakult — és éppen svájci cukrászok által Berlinben is meghonosított — üzlettípusnak ugyancsak svájci cukrász által Miskolcra történt átültetése az édességárusító cukrászboltnak helybenfogyasztást is lehetővé tevő vendéglátóhellyé való átalakulása eddig ismert kezdeti időszakára esik. így a miskolci svájci cukrászdát olyannak tekinthetjük, mint amelyik szerepet játszott az ilyen jellegű bolt iránti közönségigény felkeltésében, kialakulásában és kielégítésében, tehát a társalkodó helyiséggel

74 is rendelkező cukrászboltok meghonosodásában és — későbbi megjelölés szerint: uzsonnateremmel is rendelkező cukrászdák — elterjedésében. A miskolci svájci bottegában a bevétel napi 100,— Ft fölé is emelkedett. Silvester hitelbe is árusított. Előfordult azonban, hogy amikor vendége a többszöri hitelezés folytán felgyülemlett összegű számlát nem egyenlítette ki, kénytelen volt követelését per útján érvényesíteni, s a városi tanácsnak kellett az ítélet végrehajtása útján a javára megítélt összeget behajtani.

75 Silvester ellátta termékeivel a miskolci bálokat és házi táncmulatságokat, hangversenyeket is. Ilyenkor árjegyzékének előzetes rendelkezésre bocsájtásávaí szállított süteményt, de a felszolgálás lebonyolítása végett cukrász legényét is átengedte.

76 Egy-egy bál alkalmával eladott édességekből esténként 50—300 Ft jövedelme is volt. Legnagyobb fogyasztók a bálozó csizmadiák voltak. Tekintélyes jövedelmet jelentett Silvesternek a megyebál, majd sorrendben a tímárok,