A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
248 RÓZSA MIKLÓS és a cukrászi tevékenységnek az ipari közigazgatási jog szerinti helyzete, Ül. ennek változása és a változás ideje, tehát mind ezeknek a tényeknek az egybevetése indokoltan támasztják azt a kételyt, hogy a sírkő Jóst János cukrásznak a sírját jelöli. A kérdés megoldásához közelebb vinne, ha a sír felnyitásra kerülne. Ha a sírban csecsemő tetemei nyugszanak, akkor a kérdés megoldódott. Ha a sírban felnőtt férfi csontváza van, még tisztázásra vár, hogy az 1828 és 1833 között, vagy 1890-ben elhunyt személyé-e? A sok ellentmondó adat folytán azonban ez esetben is még mindig nyitott kérdésként kezelhető, hogy a feltárt tetemek valóban Jóst János vagy Müller Oszkár, s nem ismeretlen harmadik személy tetemei-e? A számtalan ellentétes adat ugyanis nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a legjobb szándékú lokálpatriotizmus és szakmai megbecsülés téves helyre állította az eredetileg a 8 hónapos Jóst Adolfnak emelt sírkövet. Tény, hogy a Miskolcon működött Jóst János cukrász 1833. augusztus 29-én, de már ezt megelőzően sem tartozott az élők sorába. Ugyanis e napon jelenti be írásban a miskolci városi tanácsnak — a városi főbíróval szóban már korábban közölt tényt Zuan Rudolf eperjesi cukrász, hogy „.. .néhai Jóst János úrnak minden mesterségéhez tartozó Készületeit annak özvegyétőr (kiemelés a szerzőtől) megvásárolta 57 . Ezzel az első miskolci cukrászüzlet történetének új szakasza kezdődik. Zuan Rudolf „Czukor csemege készítő mester" azonban nem egyedül folytatta tevékenységét. Társul maga mellé vette „nőtelen állapotban levő Atyja Fiját és mestertársát" Silvestri Jakabot, akit néhai Jóst János volt boltjába 1833 augusztus havában már be is állított 58 . Silvestri Jakab 1807. július 26-án Graubünden Malöggia (németül Maloja) közigazgatási kerülete Bregaglia járásában, Bregaglia (németül Bergell) nevű olasznyelvű vidéken levő 59 Stampa-n született. 60 Közte és Zuan között létrejött társasviszony 1834-ben még fennállott, 61 később megszűnni készült, míg végül is felbomlott. 62 Silvestri (akinek neve Silvesterként is előfordul) már 1836 márciusában „bizonyos kinézetei tekintetéből" bizonyítványt kér és kap a városi tanácstól arról, hogy miként viselkedett, van-e adóssága, s hogy „mesterségbeli műveivel illendően s nem huzavona módon 63 kereskedik, s mind azokat jól készíti-e. 64 Ilyen bizonyítványt az iparosok általában akkor szoktak kérni, ha más városban kívánják mesterségüket folytatni. Valószínű, hogy a kérelemben említett „bizonyos kinézetek" ilyen iparáthelyezés iránti szándék valóraváltásának lehetőségét jelentették. Ezt támasztja alá az, hogy amikor Silvester Jakab 1838-ban újból ilyen bizonyítvány kiadását kérte, 65 akkor kérelmét már kevésbé zárkózottan, mégpedig azzal indokolta, hogy „Lőtse városában egy cukrász béli boltot nyitni szándékozik". Vagy a más városba való áttelepülés nem sikerült, vagy kedvezőbb feltételek kínálkoztak Miskolcon, mert Silvester Jakab még hosszú ideig Miskolcon maradt cukrász. Üzletét „A szűzhöz" cégérezte. Működésére, üzlete életére, forgalmára vonatkozó adatokat napi feljegyzéseit tartalmazó üzleti könyve, a „Libro deli' Entrata della Bottega" őrizte meg. A magyarországi cukrászipar történetének, de a miskolci várostörténetnek is értékes adatait tartalmazó ez a forrása ma már nem áll a kutatás rendelkezésére. A Herman Ottó Múzeum volt igazgatójának közlése szerint feltehetően elveszett a háború alatt. Silvester
