A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KEMENCZEI Tibor: Herman Ottó régészeti munkássága

Herman OTTÓ RÉGÉSZETI MUNKÁSSÁGA KEMENCZEI TIBOR Herman Ottónak a természettudomány és néprajz terén kifejtett sokoldalú, gazdag, s mindmáig alapvető munkássága közismert. E szerteágazó tudományos tevékenység mellett újat tudott adni egy harmadik tudományban, a régészetben is, olyan újat, amely mérföldkövet jelentett a magyar régészet történetében. Herman Ottó bekapcsolódása a régészeti kutatásba az úgynevezett bársonyházi kőeszközök közlése révén történt. 1892-ben Miskolcon Bársony János ügyvéd házának pinceásásakor a munkások három szokatlan alakú, addig Magyarországon ismeretlen formájú kőeszközre bukkantak. A leletek az ügyvédhez kerültek, aki felismerte azok régi voltát. Egyiket Széli Farkasnak, a debreceni ítélőtábla tanácselnökének, a másikat Herman Ottónak adta. Herman Ottó a következőket írta a leletről: „Csak egy pillantásomba került, hogy a kezemben lévő, rendkívül jellemző darabban egy Magyarország őskorára nézve mondhatni korszakot alkotó, történelemelőtti régiségtípust ismerjek fel, mely semmiben sem enged a híres Somme-völgy kőszakócáinak, amelyeket az ősrégészet minden auctoritása mint a paleolith korszakból eredőnek, e korszakot jellemzőnek tart." Hogy kijelentését megértsük, vázolnunk kell a magyarországi régészeti kutatás helyzetét a múlt századvégén. Akkor már a magyar régészet jelentős eredményekkel dicsekedhetett. Állandó folyóiratok álltak a kutatók rendelkezésére, számos munka született meg hazánk földjének régészeti emlékeiről. 1876-ban pedig Budapesten rendezték meg, mintegy az eredmények méltányolásaként, a Nemzetközi Embertani és Ősrégészeti Kongresszust. Éppen ezen a kongresszuson került a nemzetközi tudományos nyilvánosság elé a magyar régészeti kutatás legnagyobb megválaszolásra váró kérdése, az, hogy élt-e a Kárpát-medence területén a jégkori ősember. Badányi Mátyás Halgócról mutatott be jégkori kőeszközöket a kongresszus tagjainak. A külföldi szakemberek azonban nem ismerték el azt, hogy ezek az eszközök az őskőkorból származnak. Badányi Mátyás igaza csak évtizedek múltán bizonyosodott be. A hajgóci leletekhez hasonló kételkedő véleményt tanúsított az akkori tudományos közvélemény Róth Samu óruzsinai és Majláth Béla moraványi lelőhelyű kőeszközeivel szemben is. A kutatás később szintén igazolta mindkettőjük véleményét, az eszközök őskőkori voltát. Ebbe a vitába, a hitetlenkedő tudományos közfelfogásba robbant be a bársonyházi kőeszközökkel kapcsolatban Herman Ottó határozott állásfogla-