A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KEMENCZEI Tibor: Herman Ottó régészeti munkássága
16 KEMENCZEI TIBOR lása. A leleteket 1893-ban az Archáeologiai Értesítőben és a Természettudományi Közlönyben magyar nyelven, a Mitteilungen der Antropologischen Gesellschaft című osztrák szaklapban pedig német nyelven közölte le. Mint már említettük határozottan jégkorinak tartotta a kőeszközöket, s ennek megfelelően diluviális, jégkori rétegből előkerültnek. Eredményeit a következőképpen summázta: „Mindezeket egybefoglalva ki lehet mondani, hogy már a geológiai viszonyoknál fogva is megvan annak nagy valószínűsége, hogy a miskolczi lelet a paleolith korból való, tehát abból az ősibb kőkorszakból, amely a mai tudományos közfelfogás szerint a diluvium végéig tartott, de hazánk területéről minden kétséget kizárólag eddig nem volt kimutatva." Herman Ottó megállapításai hosszú, évekig tartó heves, szenvedélyes vitát nyitottak meg. Halaváts Gyula geológus az Országos Régészeti és Embertani Társulat közgyűlésén, majd az Archáeologiai Értesítő hasábjain kategorikusan tagadta azt, hogy az a réteg, amelyből a kőeszközök előkerültek, jégkoriak lennének. Ezzel természetesen a kőeszközök jégkori, őskőkori voltát is kétségbevonta. A Földtani és Természettudományi Közlönyök 1894-es számaiban kijelentette, hogy az a földtani szelvény, amelyet Herman Ottó az Archáeologiai Értesítőben közölt, hibásan tüntette fel Miskolc altalaját, geológiai rétegeit. Herman Ottó éles hangon reagált Halaváts Gyula megjegyzéseire. Álláspontját nem változtatta meg, s a kérdés végleges tisztázása érdekében a helyszín, a lelőhely geológiai újrafelvételét sürgette. Ez azonban csak 1906-ban történt meg. A vita addig változatlan hevességgel folyt tovább a magyar és külföldi szakirodalomban. Török Aurél 1894-ben az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn hasábjain arra a következtetésre jutott, hogy sem az óruzsinai barlangleletek, sem a miskolci lelet nem bizonyítják még azt, hogy Magyarországon a diluviális korban létezett ember. Posta Béla viszont nem kételkedett a miskolci lelet őskőkori voltában. Nem szándékom itt a vita, pro és kontra érvek részletes ismertetése. Herman Ottó megállapításának helyességét, azt, hogy a miskolci leletek a jégkóri ősember hagyatékai, a lelőhely geológiai felmérése bizonyította be cáfolhatatlanul. A felmérésre indítékot egy új miskolci paleolit lelet, az azóta a régészeti tudományos körökben világszerte ismertté lett Petőfi utcai nyílhegy előkerülése adott. Herman Ottó ezt az igen finom kidolgozású jáspisopál nyílhegyet a Mitteilungen der Antropologischen Gesellschaft 1906. évfolyamában közölte Zum Solutreen von Miskolcz címmel. Tehát már a címben is kifejezésre juttatta álláspontját a lelet őskőkori volta tekintetében. E cikkében Herman Ottó ismételten cáfolta Halaváts Gyula álláspontját, s határozottan diluviálisnak, jégkorinak mondta az avasi teraszt. A nagytekintélyű osztrák tudós, M. Hoernes is helyesnek látta az új lelet alapján Herman Ottó álláspontját, s a hozzá intézett levelében megígérte, hogy segítségére lesz a geológiai-statigráfiai viszonyok újbóli felmérése kérdésében. A felmérés 1906-ban valóban meg is történt, s a Földtani Intézet 1907-es Évkönyvében közölt tanulmányában igazolta Herman Ottó felfogását; a rétegek, amelyekből a leletek előkerültek, valóban diluviálisak, jégkoriak. A vita tehát végképp eldőlt. Bebizonyosodott a jégkori ember egykori léte Magyarország területén. A kutatás elindulhatott e tény alapján. Herman Ottó kijelölte azt az utat is, amelyet követni kell. A következőket írta erről
