A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

348 DANKÖ IMRE történetileg is más és más volt. A XVI. században 60 köböl = 480 budai icce, azaz 407,24 liter; a XVIII. században 180 budai icce, vagyis 152,72 liter és a XIX. században 160 icce, azaz 135,75 liter volt a nagysága. 49. A tokaji hordó nagyságára lásd a 11. jegyzetet. — Vö.: Mezőssy László: A tokaji butélliás hordókról. Borászati Lapok 1858, 36—37.; n.: A tokaji uradalom 1575-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle II. (1895), 135.; n.: Tudósítás a hegyaljai borok áráról, kereskedéséről. Magyar Kurir XVII. (1787), 136.; Tokaji borárulás Pesten. Gazdasági Lapok 1867. 473.; Tokaji borkereskedelemhez adalék. Magyar Hírmondó, 1783. 35. levél. 273.; Tokaji borokról és a tokaji borkereskedésről. Tudományos Gyűjtemény 1825. I. 65—70.; Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története (1733—1798). A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 23—25. Sárospatak, 1963. Több helyen. 50. Czakó i. m. II. 431.; MTESZ. 51. Háromféle iccét említünk. A „nagy magyar icce" 1,27 liter nagyságú volt. A budai icce nagy területen elterjedt, 0,8484 liter űrtartalmú volt. A pozsonyi mérő új iccéjét 1715-ben állapították meg, 0,833 literben. N. Kiss I. Adalékok i. m. 8—9.; Vö. Eckhardt Sándor: Pennabor, pennapuza nagy iccéből kis icce és egyéb szádvári nyomorgatások. Magyar Nyelv XLIX. (1953). 52. MTESZ.; Vö. még Deme László: Kalap. Magyar Nyelv XLV. (1949), 285—291.; Luby Margit: A kalapos mesterség szókincse. Magyar Nyelvőr LXXVIII (1949), 363—370.; Keresztesy Sándor: Az elpusztult miskolczi kalapos mesterségről. Miskolczi Napló 1911. április 16. 53. MTESZ: A latin alapszó bajor-osztrák közvetítéssel került át nyelvünkbe. A 10 iccéből álló budai köbölt (8,484 liter) kanta néven ismerték. N. Kiss i. m. 9 54. MTESZ: A kas szláv eredetű szava a magyar nyelvnek. A kas sok jelentésű szó. A mértékek szempontjából két jelentésére kell különösebben ügyelnünk A kosár, tartó és a kocsikas, szekérkas (lésza) jelentésükre. 55. Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged, 1956, 37., 49—50. Dankó i. m. (A gyulai vásárok) 43.; Uő: Sarkad népének élete. In: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerkesztette: Komoróczy György. Hely és év n. (Gyula, 1972.), 423 —425.; Kimer A. Bertalan: A békési vásár. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55—57. Gyula, 1964, 106—107. 56. MTESZ: A magyar kasza szó szláv eredetű, közvetlen forrásként elsősorban a szlovák jöhet számításba. 57. Kaszás föld, kaszaalja föld, kaszányi föld. Szegeden olyan nagyságú földet jelentett, amelyről egy szekér közepes minőségű szénát lehetett kaszálni. Reiznei János: Szeged mezőgazdasági története. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle VII. (1900), 49—52. Hasonló mérték az ekealja. Vö.: Kántor Mihály: Bodrogközi adatok a sarlós aratáshoz. Néprajzi Értesítő XVII. (1926), 83—86.; Kosa László: Az Alföld és a hegyvidék gazdasági kapcsolata. (Adatok a sarló-kasza eszközváltozáshoz. Ethnographia LXXVIII. (1967), 22—40. 58. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. 240.; Kászutúró. 531.; Horváth László: Kéretmunkák Tornyiszentmiklóson. Népünk hagyományaiból. Budapest, 1956, 48.; Vlaj Zoltán: A fakéreg felhasználása Murarátkán. Uo. 49—51.; MTESZ. 59. Czakó i. m. II. 431. 60. Bizonytalan eredetű szó (MTESZ).; Szabó T. Attila: Erdélyi kemence-adatok a XVII—XIX. századból. Ethnographia LII. (1941), 71—72.; Kiss Lajos: A boglyakemence és élete Hódmezővásárhelyen. Ethnographia LXIV. (1953), 197—218. 61. A kerékfordulásos mérésről Bendeffy L. sem ír. Legközelebb áll a kerékfordulásos méréshez az ekealja, az ekefordulásos (török dönüm) mérés. Vö.: Bendeffy i. m. 83—84., 86. és 92. 62. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, 1896. 419. Erdélyi Jánosra (1851) hivatkozva közli értelmezés nélkül a „hol kerék, hol talp" szólást; O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1966. 331—332. — A 761—788. számok alatt felsorolt 36 szólás magyarázata közül egyetlen sem utal a kerék közvetlenül mérték voltára, bár több közölt szólásról is lehetne ilyen értelmezést is adni. O. Nagy értelmezése: a szerencse változandó. — Csak igen áttételesen utal a szólás mértéket, mérést tartalmára.