A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

426 DOBROSSY ISTVÁN és Putnok nagy szerepe. Ezek a vásári helyek pedig szerepet játszottak a házi készítésű termékek értékesítésén túl a gyári textíliák beszerzésé­ben, elterjedésében is. Röviden áttekintve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a mező­gazdaság agrárkapitalista átalakulása, a gazdálkodás nyomásos rendszere és az ehhez kapcsolódó merev gazdasági-gazdálkodási szerkezet felszámo­lása az országnak ebben az elmaradottnak tekintett körzetében is előre­haladt. Talán nagyobb mértékben is, mint ahogy ezt a statisztikai ada­tokból ki lehet következtetni. Az országos átlagtól való elmaradás így is érzékelhető, s ezt — a korábbiakban említett — számos tényező indo­kolja. Ennek következménye, hogy a gazdálkodás nem a piac igényei sze­rint alakuló művelési rendszert jelentett, hanem a földművelés lassan vál­tozó rendszerén belül a piac lehetőségei a létszükségleti cikkek alacsony szinten való kielégítését adta csupán. A termékelőállítás és értékesítés, az árucsere jellege megmutatkozik a rostnövények termesztése és haszno­sítása vonatkozásában is. A rostnövénytermesztés szerepét megítélve azt kell látnunk, hogy az önellátás feudalizmusra jellemző vonásait — a há­rom megye falvainak gazdálkodásában — a XX. század első feléig meg­őrizte. A gazdálkodás fejlettségi színvonala, a termesztési adottságok kényszere hatására a paraszti termékelőállításnak ez a szférája még egy­két évtizeddel korábban is reálisan felmerülő, lényeges családi — első­sorban a háztartás területén megnyilvánuló — szükségleteket elégített ki. Az egyes területek többlettermelése más területek igényeivel találkozott. A jelentős házaló-, illetve vándorkereskedelem, részben a piacokon ke­resztül, részben a piaci helyek megkerülésével ezeket a (különbségeket egyenlítette ki. Nivelláló szerepe volt nemcsak a kendermunkák, hanem a paraszti termékelőállítás részleteiben még fel nem tárt számos terü­letén is. JEGYZETEK 1. Berend T. Iván—Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Bp., 1972. 9—10. 2. A különböző parasztgazdaság-típusokhoz: Balogh István: A paraszti gazdálko­dás és termelési technika. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 1848—1914. Szerk.: Szabó István. Bp., 1965. I. 36—41.; Vő: Különleges növénykultúrák kialakulása a magyar mezőgazdaságban a kapitalizmus korában (1850—1945). Kézirat, én. 2—3.; Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Bp. 1964.; Ikvai Nándor: Földművelés a Zempléni-hegység középső részén. Műveltség és Hagyomány IX Debrecen, 1967. 11—29.; Vörös Antal: A paraszti termelő munka és életforma jellegének változásai a Dunántúlon 1850—1914. Történelmi Szemle (1966). 3. A szabad gazdálkodás északkelet-magyarországi elterjedését vizsgálva hasonló megállapítást tesz és statisztikai adatokkal bizonyítja ezt: Orosz István: A sza­bad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén. Déri Múzeum Évkönyve LII. Debrecen, 1972. 173—179. 4. Magyar Statisztikai Évkönyv, V. 1875. (II. füzet) Bp., 1878. 2—3. 5. Gyimesi Sándor: A kapitalizmus kialakulása és fejlődése (Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabb kori adattára). Miskolc, 1970. 47—48. 6. Gyimesi i. m. 48. 7. Gyimesi i. m. 56. 8. Korponay János: Abaújvármegye monographiája, Kassa. 1866—70. I. 281.; Ma­gyarország vármegyéi és városai, Zemplén vármegye, én. 172. 9. Orosz i. m. (A szabad gazdálkodás.) 173.

Next

/
Oldalképek
Tartalom