A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A PARASZTGAZDASÁGOK SZERKEZETE ÉS A ROSTflSröVÉNYTERMESZTe.í 10. Magyar Statisztikai Évkönyv, Űj folyam III. 1895. Gyimesi 50. 11. Vö. Orosz i. m. (A szabad gazdálkodás.) 176. 12. Veliky János: Megjegyzések a parasztbirtok kapitalizmus kori fejlődéséhez. Magyar Történeti Tanulmányok, III. Debrecen, 1970. 104—105. 13. Veliky i. m. 104—105. 14. Korponay i. m. 277.; Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon (1920—1938) Bp. 1970. 438—440. 15. Gyimesi i. m. 53. 16. A száz kait. h.-on aluli birtokkategória természetesen nem fedi pontosan a parasztbirtok fogalmát, ugyanis 100 kat. holdnál kisebb birtok lehet községi, városi, polgári birtok, még 100 holdon felüli parasztbirtok is előfordul. A kérdéshez ld.: Orosz István: Differenciálódás és kisajátítás. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Szerk. Szabó István. Bp., 1965. II. 15. 17. Berend—Ránki i. m. 61. 18. Berend—Ránki i. m. 62. 19. Vö. Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867. Bp. 1956. 85. 20. Lajos Árpád: Borsodi fonó. Miskolc, 1965. 11, 36—37. 21. Magyar Statisztikai Közlemények, Üj sorozat, 66. k. Bp. 1924. 68—70, 256—258. 22. Az egyes megyékben fő- ül. mellékterményként vetett kender területét (kat. h.ban) az alábbi táblázat mutatja: Borsod Abaúj-Torna íemplén iő mellék fő mellék tő mellék terményként vetett kender területe 1924-25 1126 749 592 52 333 764 1928-29 949 1413 511 1456 295 703 1934-35 482 766 340 320 162 217 1938-39 873 577 646 592 401 641 23. A statisztikai adatok 1924—25-től megkülönböztetnek fő- és mellékterményként vetett kendert. Ez utóbbi, mint köztesnövény került összeírásra, s termesztésének módja csak a parasztgazdaságokra jellemző (Gunst i. m. 238.). megállapítja, hogy országosan a fő- és mellékterményként vetett kender területe (így menynyisége) közti arány a köztesek rovására csökkent, de ez a csökkenés csak látszólagos, mert a különbséget a főterményként vetett kender területének csökkenése okozza. (Tehát lényegében a paraszti jellegű, mellékterményként vetett kender területe számottevően nem csökkent, amely a paraszti kenderfeldolgozás viszonylagos stabilitását mutatja.) A vizsgált három megye adatai — jól példázva a parasztgazdaságok helyzetét, másrészt a kenderfeldolgozás jelentőségét — az országos adatoknak, a jellemző képnek ellenkezőjét bizonyítják. 1924—39 között a mellékterményként vetett kender Abaújban, Borsodban és Zemplénben a főtermény rovására abszolút számokban is növekszik, sőt 1939-ben Abaúj-Tornában és Borsodban megközelítőleg megegyezik az arány, Zemplénben viszont jelentősebb a mellékterményként vetett kender, mint a főtermény. (Ez összefügg azzal, hogy Zemplén megye falvai, a megye egész területe nemcsak korábban volt az, hanem a későbbiekben is sokkal inkább megőrizte mezőgazdasági jellegéit, mint a másik két megye (Gyimesi i. m. 69.). 24. Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok és mennyiségi egységek és a fonalrendezés számolási rendje a kenderfeldolgozásban. Ethnographia LXI (1954) 29—59.; ld. még uő: a kender és feldolgozója Kemencén. Ethnographia LX (1949) 182—221. 25. E tényezők közül elég csupán a változatos talajviszonyokra, az időjárásra, a vetett fajtákra utalnunk. Az előállítható vászonmennyiséget befolyásolja a vetés módja, az áztatás, a törés, a rostminősítés jellege és különböző formái is. Természetesen a kész vászon előállításáig még számos tényező is módosíthatja az. egységnyi terület (100—150 négyszögöl) rostanyagából készíthető vászon menynyiségét. ,