A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
188 ZÁDOR TIBOR galornnak. Hatalmával és befolyásával nagymértékben hozzájárult a diósgyőrvasgyári színház s ezáltal a színjátszás megteremtéséhez. A diósgyőrvasgyári közönség már régóta keresett magának a kocsmánál vonzóbb találkozóhelyet, ahol a szellem, a kedély és kedvtelés otthont találjon, ahol egy közös cél: a művészetek ápolása érdekében minden rendű és rangú ember összeforrjon. Ez a cél vezette a gyár dolgozóit és vezetőságét, amíg végül elhatározták, hogy a modern fiú-, majd évtizedeken át leányiskola első emeletén levő nagytermet fogják erre a célra felhasználni. Ebben a teremben színpadot létesítettek, amelyet a művészet szolgálatára szántak. A diósgyőri hatalmas állami gyártelep, miután két évtizeden át az ipari alkotások csodáit lerakta, s művét betetőzte a modern technika legújabb vívmányaival, hajlékot emelt a művészetnek és ezen keresztül saját dicsőségének is. A színpad vasszerkezete, amely Budapesten készült, célszerű, ízléses, könnyed volt; természetesen sok alkatrész helyileg készült. A kicsi, de állandónak nevezhető színházat 1891. április 25-én avatták fel. „A szereplő személyek, akik — bár magukat műkedvelőknek mondták, azonban művészit nyújtottak, mind a vasgyár lakótelepén éltek. Nézzük végig — írta a Borsod-Miskolci Értesítő — a megnyitó előadás műsorát: a prológ költője, annak lelkes szavalónője, a bájos énekesnők, akiknek hangját és iskolázottságát nagy színházak irigyelhetnék, a zongoraművész, az éyiekkar, a színjátszók, mind-mind helybeliek." A riporter a vasgyárban élő emberek tevékenységét, életkedvét, alkotni vágyását dicsérte. Az egykori miskolci krónikás, aki a színházavató műsort látta és hallotta, feltette a következő kérdést: „Van-e a százszorta öregebb és hússzorta népesebb Miskolcon annyi művészi erő, mint itt?" Űgy érezzük, fején találta a szöget, amikor a következő mondatban meg is adta erre a választ: „Ha van is, de a művészeti kedv ezerszerte csekélyebb" 2 . Az elmúlt nyolc évtized távlatából sokban igazat tudunk adni ennek a megállapításnak, mert a diósgyőrvasgyári műkedvelő színjátszók, a dalárdák, s a szimfonikus zenekar művészi teljesítményeikkel az idők folyamán igen sokszor értek el országos sikereket és az említett területeken igen gyakran megelőzték a miskolciakat. A színházavató ünnepélyen a közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Sokan jöttek Diósgyőrből, Miskolcról még többen. Felment a függöny és a színpadon megjelent Müller Gizella, aki elszavalta Borsodi Kovács Béla, vasgyári tanító alkalmi Prologját. A szavalat alatt kint, a hátsó termekben a gyári dalárda halkan a Himnuszt énekelte, e lágy, zsongó kíséret még fokozta az ünnepi hangulatot. Az est fénypontja az az énekszám volt, amelyet Weber: A bűvös vadász c. operájából Hnilitschka Gyuláné (szoprán), Pildner Alfrédné (alt) és Róth Miksa (tenor) énekeltek Szebenyi József tanító zongorakísérete mellett. Mindhárman óriási sikert arattak gyönyörű, erőteljes és iskolázott hangjukkal. Sikerükben nagy része volt Szebenyi Józsefnek is: az ő érdeme volt, hogy a három énekesből oly szép, művészi együttest alkotott. A közönség mindhármukat kitapsolta, s a hölgyek a ,,Sajka daP'-t, Róth Miksa pedig magyar dalokat énekelt. Róth Miksát, aki a vasgyári fogyasztási szövetkezet alkalmazottja volt, szép, erőteljes hangjáról a miskolci közönség jól ismerte.
