A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

A DIOSGYöRVASGYARI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 189 Ezután következett a vasgyári színjátszók újabb kísérlete, „Az egyetlen leány" c. egyfelvonásos vígjáték előadása. A vígjátékot Fredro Aleksander írta, fordította: Radnótfáy Sámuel. Meregalli Ehrenreich, vasgyári tisztviselő tanította be a műkedvelő színjátszókat és rendezte a darabot: „Neki mint szintén műkedvelőnek — írta a Borsod-Miskolci Értesítő — becsületére válik a minden tekintetben meglepő siker." Kötelességünk, hogy az első szereplőiknek, a diósgyőrvasgyári színjátszás úttörőinek nevét feljegyezzük, akik ennek, a később oly magas fokot elért művészetnek a meghonosításával megpróbálkoztak. A főszerepet, Szumbalinszky földbirtokost Schréder Gyula játszotta; leányaiként Beczási Gusztávné, Istváncsics Matild, Brodreisz Róza, Hnilitschka GyuLáné és Csellár Matild léptek fel. A leányok férjeiként és udvarlóiként Mikovényi Zsigmond, Gaál Kálmán, Obholczer Béla, Brodreisz János szerepeltek; Bódinak, a vén szolgának a szerepét Ocsenás János játszotta'

5

. Végül a gyártelepi Alkalmazottak Dalköre a „Nemzeti zászló" c. kardalt adta elő Szebenyi József vezénylete alatt. így kezdődött meg az a dicséretre méltó társadalmi mozgalom, amely Diósgyőrvasgyár közönségének szórakoztatását és irodalmi nevelését nyolcvan éven át végezte. Mi hozta össze az első színjátszókat? Szépen megfelel erre a kérdésre Borsodi Kovács Béla a vasgyári színház felavatási ünnepére írt Prológj ában: Azt akarjuk elérni csak, Ez képezi leghőbb vágyunk, Ne oszoljék annyifelé Ügy is kicsiny társaságunk. S ez lesz — talán — az a kapocs, Mely — miként a Polyp karja — Társadalmi életünket Szorosabban összetartja. Hadd mondja el, aki látja, Hogy e gyárnak minden népe, A szorgalom, a barátság Elérhetetlen mintaképe. A cél, az eszme, amelyért fáradoznak, szintén nemes: a maguk mulatsága és társaik mulattatása: Nem esdünk mi tapsviharért, Nem vagyunk mi hírkeresők, Hanem csupán dilettánsok, Egytől-egyig műkedvelők. Célunk nem más, mint a magunk És Társaink mulatsága.