A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DÉNES György: A Jósva- és Ménes-völgy közötti fennsík karsztosodása és a Csapás-tetői barlang

A JÓSVA- ÉS MÉNES-VÖLGY 585 2. kép. A Csapás-tetői-barlang alaprajza petritől északra húzódó fennsíkrészen is inkább csak a karszt formakincse őrzi korábbi létének és fokozatos lepusztulásának nyomait. Színpetri lakosok e karsztos fennsíknak egyes térképeken Andráshegy néven jelölt, a helybeliek által viszont Csapás-tetőnek nevezett részén, a falu nyugati szélétől 1700 méterre északra, a 390 méter tengerszint feletti magasságot jelző háromszögelési kőtől 20 méterre délre, néhány éve üregre bukkantak, amelyet Csapás-tetői-barlangnak neveztek el (1. kép)

12

. Az üreg íkarrosodott felszínű környezetben, meredek falú gödör alján nyílik. Száján most kőtömbök közé foglalt kis vasajtó van elhelyezve. Ezen átbújva, egy kb. 16 négyzetméteres kis terembe jutunk, amelyből meredeken ereszkedő, szűk folyosón át lépcsőzetesen mélyülő, hasadékjellegű üregbe érünk. Kürtőszerűen felnyúló mennyezetének legmagasabb pontja és aknaként lemélyülő aljának feneke között 12 métert meghaladó szintkülönbség van. A barlang legmélyebben fekvő feltárt pontjának a felszíntől számított mélysége 18 méter. Az alsó üreg igen gazdag volt cseppkő- és kristályképződményekben, de ezek egy részét a feltárás óta letördelték és elhordták. Figyelembe véve az üreg és a fölötte elterülő karsztos felszín formakincsét: a barlang meredeken lejtő járatát és annak a imélység felé aknaszemen leszakadó folytatását, valamint a mennyezetből felmagasodó kürtőket és a felszínen fölötte elhelyezkedő karros berogyást, a karsztmorfológiai jegyek alapján az üreg kialakulását a karsztos kőzet tektonikusán