A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DÉNES György: A Jósva- és Ménes-völgy közötti fennsík karsztosodása és a Csapás-tetői barlang

586 DÉNES GYÖRGY 3. kép. A Csapás-tetői-barlang hosszmetszete és szelvényei preformált hasadékaiban vertikálisan mozgó csapadék eredetű vizek korróziós-eróziós tevékenységének tulajdonítom. Genetikai szempontból tehát víznyelőbarlang jellegű karsztos üreg (3. kép). Az üregtágítást a tektonikus hasadék mentén megkezdhették már a paleogénkori csapadékvizek, végső formáját azonban valószínűleg a pannont követő karsztosodás során nyerte. A vízzáró takarónak a folyamatos kiemelkedés nyomán bekövetkezett lepusztulását követően a barlang a pleisztocén során már inaktív lehetett és ezért utóbb részben el is tömődött. A vízzáró dugó fölött időszakosan felgyülemlő vízből az üreg kitöltetlen része aljának falán kalcitkiválásra kerül sor, a leszivárgó vizekből pedig cseppkő képződött. Az üreg száján át a holocénban a felszínről feltalaj sodródott be és az a barlang bejárati szakaszát több méter vastagon kitöltötte. A barlang alapos kutatása során a bejárati terem még bolygatatlan kitöltésében őskori cserépedény-töredéket találtam, amelyet hallstatti típusúnak ítélteim

13

. Varga Imre színpetri lakos elmondta, hogy amikor évekkel ezelőtt az üregre bukkantak és annak egy részéből a továbbjutás érdekében a kitöltést a felszínre hordták, abból számos hasonló cserép-