A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye élővilágának ismeretéhez

560 TÓTH SÁNDOR kora tavasszal megjelenő pöszörlegyek (Bombyliidae) keresik fel előszere­tettel ezek virágát. Fás növények közül tavaszi rovargyűjtés szempontjá­ból a kecskefűz (Salix caprea L.) a legjelentősebb, melynek barkavirágza­tát tömegesen keresik fel a különféle rovarok, főleg a méhfélék. Különösen a Kővölgy kijáratánál sziklakibúvások körül, száraz gye­pekben számos pimpófaj virágzik. Kora tavasszal a honioki pimpó (Poten­tilla arenaria Borkh.) a leggyakoribb. Május—júniusban virít az itt ritka­ságnak számító kiterült pimpó (Potentilla patula W. et K.). A völgy Tárd község és a Kővölgy közötti kiszélesedő, kaszáló és le­gelő céljára szolgáló részének nyugati oldalán nagy számban nő a tavaszi hérics (Adonis vernalis L.). Ugyanitt, de csak mintegy 200 négyzetméter területen található a hegyi kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii Soó). A kaszáló számos virága közül megemlítem még a réti iszalagot (Clematis integrifolia L.) és az agár kosbort (Orchis morio L.). A Kővölgy kijáratánál kiirtott száraz bokorerdő helyén található tavasszal és nyár elején a für­tös virágzatú, mirigyszőröktől érdes nagy ezerjófű, más néven erősfű vagy boszorkányfű (Dictamnus albus L.), majd később a szurokfű (Origanum vulgare L.). Loimbfakadás után szegényesebbé válik az erdő aljnövényzete. Má­jusban nyílik a gyöngyvirág (Convallaria majális L.) és a fürtös salamon­pecsét (Polygonatum multiflorum L.). Viszont a tisztások és erdővágások, valamint erdőszélek növényzete ilyenkor teljesedik ki. A Kővölgy tői köz­vetlenül északra az erdőszéleken kisebb állományai találhatók a szép ma­gyar zergevirágnak — Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. f. Jelentős tagjai az erdő növényvilágának a különféle kalaposgombák is. A Tardi-patak völgyében termő sokféle ehető gomba közül csak a leg­jelentősebbeket sorolom fel. Az erdőszéleken, erdővágásokban gyakran ta­láltam hatalmasra nőtt nagy őzlábgombát (Lepiota procera Scop.). Gya­kori az erdőszéli csiperkegomba (Psalliota arvensis Schff.), az ugyancsak ehető, de a párducgalócával összetéveszthető piruló galóca (Amanita ru­bescens Fr.). A Kővölgy kijáratánál levő kis fenyvesben némelyik évben tömegesen nőtt a finom rizikegomba (Lactarius deliciosus Fr.). Foltokban az egész völgy erdeiben tömegesen található a keserűgoimba (Lactarius pi­peratus Fr.). A sokféle galambgomba közül gyakori a varas zöld galamb­gomba (Russula virescens Fr.), a kékhátú galambgomba (Russula cya­noxantha Fr.) és az ízletes nagy galambgoimba (Russula alutacea Fr.). Aránylag kevés található a finom rókagombából (Cantharellus cibarius Fr.). Főleg a gyertyánosokban fordul elő az érdesnyelű tinóru (Boletus scaber Fr. — 10. kép). Az ehető tinóru (Boletus edulis Fr.) a Tardi-patak völgyében ritkábban kerül szemünk elé. Gyakori viszont a rózsaszínű ko­rallgomba (Ramaria borytis Pers.). Erdőszéleken, szárazabb legelőkön, pl. a Bábavölgyben, gyakori az ugyancsak ehető óriáspöfeteg (Calvatia maxi­ma), melynek találtam 35 cm átmérőjű példányát is. Réteken, de főleg le­gelőkön szedhető a finom szegfűgomba (Marasmius oreades Fr.). Nagyon érdekes a Kővölgy és a Felső-szoros andezittufa szikláinak , növényzete is. Itt mindenekelőtt a páfrányfélék érdemelnek említést. Leg­nagyobb mennyiségben az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare L.) él a sziklákon. A Felső-szorosban helyenként több négyzetméteren, sűrűn

Next

/
Oldalképek
Tartalom