A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.

MADÁRTANI ADATOK BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN 533 gyakoribb. Példa gyanánt az énekes és a feketerigót említem elsősorban. Ezek — ahol a csarj eszint gyengébben fejlett — magfigyeléseim szerint sziklaüregekbe, sőt faodvakba is beleköltenek (Rostalló, 1971, 1972), mégis inkább a bokrok fészkelői közé tartoznak. Hasonlóképp citálhatnám a fekete gólya sziklai fészkelését

8

, vagy a csóka odúban, illetőleg elfoglalt varjúfészekben való váltakozó megtelepedését stb. 1. A legfontosabb élőhelytípusok bemutatását a felszíni vizekben bővebb területökkel kezdem. A fészkelők 6,19 százaléka található itt. Az együttes legidegenebb tagja a síkságok felé átmenő peremvidékek vizenyős rétjein költő tőkésréce (Anas platyrhynchos). Ugyancsák kevéssé jellemző a ritkán felszínre bukkanó löszfalak néhány gyurgyalag telepe (Tokaj mellett, Kéked közelében, Abaújszántónál

9 stb.), s a patakok alsó, löszbe vágott szakaszának néhány partifecskéje (Mikóháza alatt, a Bózsva magasabb partjában). Sokkal inkább lényeges szólnunk a patakmedreik felső régióinak vízirigós (Cinclus cinclus) élőhelyeiről; a síkságra lépő vízfolyások bozótos partjainak néhány nagyfülemüléjéről (Luscinia luscinia), melyek a FelsőTiszamente, a Beregi-sík és a Long-erdő

10 'mellett itt is költenek (Kéked, Tolcsva, Sátoraljaújhely közelében). Csaknem kuriózitás-jellegű a billegető canikó (Actitis hypoleucos) fészkelem adata a Kemence-völgyből (Aradi Csaba, Kishuta, 1964). E faj eddig ismert költési területeként hazánkban csak a Szigetközt emlegették". A hegyi vizek mentén igen gyakori a Motacilla cinerea, de a Motacilla flava (miután a Hegyalja síksági vizes rétségein költ) csak vonulásidőben látható a terület néhány helyén. 2. A füves térszínek, irtásrótek obligát lakói között csak a Lullula arborea és az Anthus triviális említhetők. Hozzájuk esetleg a széleken (de a ritkás erdőkben ugyanúgy) fészkelő Emberiza citrinella, s a gyomosabb sávokban helyenként megtelepedő E. calandra csatlakozhat. 3. A szurdokok, kimosott gyökerekkel teli, szakadásos patakmedrek szegényes madáregyütteseit mindig az Erithacus rubecula—Troglodytes iroglodytes kettős jellemzi (a vízhez neim szervesein kötődő fajokról lévén szó). Tipikusan ilyen biotópok a Rostalló fölötti Ördög-völgy, vagy a Kemence-patakhoz lefutó Komlóska-völgy felső szakaszai. A lehullva összetorlódó ágdanabok, gallycsomók kedvelt búvóhelyet nyújtanak e két fajnak, melyek ugyanakkor igen éber figyelemmel töltik be az őrtállók szerepét is. Nemegyszer láttam ennek fontosságát a patak vízéhez szoimjuk oltásária leereszkedő szarvasok, muflonok ivás közbeni nyugalmának őrzésében. A vízre érkező vadat, amúgy is korlátozott körültekintési lehetősége mellett, jelentősen zavarja még a patak hangos csobogása. Ismeri viszont az ökörszem vagy vörösbegy riasztó hangjait, melyeket azok, ellenség közelítése idején, sűrűn ismételgetnek; szemmel tartja a madarak mozgását, viselkedéisét. így egyes fajok a környék veszélyben levő állatainak figyelmeztetéssel szolgálva, sajátos módon válhatnak hasznára azoknak. 4. A száraz cserjéseiket, ligetesebb bokorcsoportokat elsősorban mint a Luscinia megarhynchos és Caprimulgus europaeus fő élőhelyeit emlí-