A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
FINTHA István: Madártani adatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye faunájának ismeretéhez II.
534 FINTHA ISTVÁN tem. Megtelepedhet bennük néhány Sylvia (pl. atricapilla, nisoria stb.), egy-egy Anthus triviális, vagy Aegithalos caudatus. A bozótosok — faj összetételüknek megfelelően — nyár végén, vagy vonulásidőben élelmet is biztosítanak terméseikkel az ide gyűlő táplálkozók számára. Itt kell még megemlítenem a nedvesebb rétek bokrosai között élő Locustella naevia-t, mely érdekes imódon épp fenyvesből került elő (Schmidt Egon és Győry Jenő, 1958. V. 9.) 12 . E faj fészkelésével a posztglaciális reliiktumiterületeket jelzi. 5. Az erdők itt összetettebb szerkezetű élőhely csoport ját a legtöbb madárfaj lakja. A speciesek zöme minden erdőtípusban általánosan elterjedt, néhány madáregyüttes, vagy esetleg egy-egy faj viszont állandó jellemzője bizonyos állományoknak. Alkalmas időben bárhol járunk a hegység területén, mindenütt találkozhatunk szajkóval (Garrulus glandarius), a legtöbb völgy fölött mindig ott keringő ölyvvel, de a fekete harkályt (Dryocopus martius), vándorsólymot (Falco peregrinus) vagy akár a császármadarat (Tetrastes bonasia) is csak a neki megfelelő helyen láthatjuk. Nézzük ezért végig a következőkben a legfontosabb erdei biotópokat. A) Tölgyesek. Közönségesebb fajaik között egyes harkályokat (Dendrocopos medius, D. minor), két füzikét (Phylloscopus trochilus és Ph. collybita), a szajkót (Garrulus glandarius) s néhány ragadozót (Pernis apivorus, Buteo buteo stb.) kell megemlítenem. A gazdagabb fás alj növényzetű részeken gyakori a fekete- és énekes rigó (Turdus merula és T. philomelos), valamint a vadcseresznyékkel tűzdelt oldalak gyertyános-tölgyeseit kedvelheti a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes). Egyes helyeken látni néha egy-egy pár Certhia brachydactyla fészkelésidőben való jelenlétét is 13 . Ez a faj egyébként kerüli a bükkösöket. Jelentősége miatt többet kell szólnom a császármadárról (Tetrastes bonasia). A tölgyeseknek főleg oly részeiben gyakoribb, hol a gazdag cserjeszint nem túl sűrű, de bőven juttat húsos terméseket, bogyókat, rügyeket stb.-t táplálkozásához, és elegendő a rovar, lárva, csiga stb. is. Utóbbiak elsősorban fiókái nevelésében játszanák nagyobb szerepet. Száma —• úgy mondják — korábban több volt 17 ', bár Vásárhelyi István szerint 1 '' csak rejtett életmódja, óvatossága miatt képzeljük gyérebbnek jelenlegi állományát. így, vagy úgy, mégiscsak számosabban lehetett még a század elején, hisz ma a vadász vagy orinithológus szakembernek is eseményszámba megy a vele való találkozás. Az irodalomban alig látni róla szóló híradást 16 . Példaképpen idézem a Magyarországon 1884-ben elejtett vadak listájából a következő adatokat 1 ': Az említett évben Borsodban 33, Abaúj-Tornában 69 és Zemplénben 60 (összesen 162) db császármadarat fűztek aggatóra.
