A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

A KARCSAI PARASZTIFJÚSAG TÁRSASÉLETE 523 a terményt adták a cséplőgépre, a szalmát a kazalra villázták, zsákoltak. A lányok a dobra kévevágónak, a törekhez kerültek, egyszóval olyan helyre, ahol hasznukat lehetett venni. Közös munka volt a kendermunka is. Ezt leginkább az asszonyok, lányok végezték az áztatástól a vászon kimosásáig. A második világháborúig a kukoricafosztás is közös munka volt. A rokonság, szomszédság került ilyenkor össze, de részt vettek benne az utcában lakó fiatalok is. Munka közben sok tréfás játékra adódott alkalom. A tollfosztás is inkább az asszonyok, lányok közös munkája volt, mint a kendermunka. Ide csak azok a fiúk mentek, akiknek a tollfosztók közül már szeretőjük volt. Az igazi együttes szórakozást a lakodalom jelentette. Az első világháború előtt három napig tartott a lakodalom, de már a lakodalom előtt is alkalom nyílt a mulatságra, mert a lányokat csigacsinálóba hívták, s annak végeztével, amikor a fiúk is beszállingóztak, megkezdődött a tánc. Másnap e meghívott legények, a kisvőfélyek elindultak a nagyvöjéllyel a násznagyért, meg a nyoszolyólány okért. Ahogy jöttek végig a falun, úgy szaporodott a menet, úgy nőtt a nótaszó. A lakodalom napján azonban a lányoik és legények nem ettek a lakodalmas háznál, „nem vót szokás beülni a lakadalmi sereg közzé. Vocsora előtt elmentünk mind haza, oszt csak a vocsora végeztével mentünk vissza mulatni." A templomi esküvő után, amíg az új pár a pap lakására ment, a cigány a templom előtt muzsikált, s ott táncoltak azok a fiatalok, a „bámulok", akik nem voltak hivatalosak a lakodalomba. Ez a szokás még ma is megvan. A háromnapos lakodalom az első világháború után egy nap lett, viszont a fiatalokat csak 1950-től ültetik be a vacsorához, pedig még napjainkban is nagy lakodalmat csinálnak. A házasságkötéssel a fiatalok beléptek egy másik közösségbe, s elszakadtak azok a kötelékek, amelyek eddig a barátaikhoz, barátnőikhez fűzték őket. Ezután a bálba is csak a férjével mehetett a fiatalasszony, ha pedig elment egyedül, illetve az asszonyokkal, akkor csak bámulhatott, de nem táncolhatott az asszony. A férj sem tehette azt, amit legénykorában, mert (megszólták volna. Ha pedig nem volt bál, az asszony csak a kapuban beszélgethetett a szomszédasszonyokkal vasárnap délutánonként, míg a férjnek nem volt tilos a kocsmába elmenni. A szomszéd falvak fiatalságával való kapcsolattartásról szólva megállapíthatjuk, hogy a karcsai fiatalság mindig tartott kapcsolatot a más falusiakkal. Ez azonban inkább csak a fiúkra vonatkozott, mert a lányok kapcsolata egy-egy rokoni látogatásra, lakodalmi meghívásra, vagy búcsú:.! való részvételre szorítkozott. A legények már szabadabbak voltak ezen a téren is. Egy-egy csapat legény még a bálba is elment a másik faluba, s ha ott barátságot kötöttek egy ottani legénycsapattal, még mulathattak is, de ha ez nem sikerült, akkor veszélyes volt ottmaradni, főleg pedig egyedül maradni, mert akkor rendszerint verekedés lett a vége. De ugyanez volt a helyzet akkor is, ha idegen fiú jött a faluba. Bár az idegen udvarlási szándékkal csak akkor jött a faluba, ha innen „kommendáltak" a számára lányt. Ilyen esetben azonban a falu legényeinek nem lehetett beleszólása az idegen legény udvarlásába, mert ez eldöntött dolog volt és az egész faluval találták volna magukat szemben a legények. Városba