A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

500 NAGY G£ZA 1945 előtti helyzetről beszélek, akkor kizárólag a földműveléssel foglalkozó fiatalok helyzetéről, életéről szólok, viszont az 1945 utáni időkről szólva már inkább csak úgy beszélhetünk a falusi fiatalokról, hogy a faluban laknak, de foglalkozásuk, munkahelyük már elszólította őket a faluból és se nem városi, se nem falusi sem a szokásuk, sem a viselkedésük. I. Amíg a gyermekből lány lesz A leánnyá válás időpontja századunk elejétől többször változott. Az első időpont az első világháború befejezéséig tart. Itt a lánykor kezdete a református vallásúaknál a konfirmálással 'kezdődött. Szándékosan nem az iskola befejezését mondom, mert ez a lányoknál nem mindig történt meg, vagyis a lánytanulók nagy része az elemi iskola 6 osztályát nem végezte el. Ennek fő oka a gazdasági helyzet volt. A lánygyereket már 6—7 éves korban oda lehetett adni libapásztornak, peszionkánák. Ez a szegény sorsú családoknál általános volt. Egyik adatközlőm szerint: „Mikor iskolába kerültem, mán vótam vagy tizenegy esztendős, dehát úgy jártam iskolába, hogy pesztonka is vótam, elmentem pesztonkának. Vettek a láboimra csizmát, ruhát adtak rám. Télbe nem járhattam, ha csizma nem vót. Nyárba meg libapásztornak kelletett lenni. Én csak: a liba mellett tanultam. Nyárára osztán hazahíttak. Kepére jártam édesapámmal. Mer a bátyám otthagyta édesapámot, a néném meg férjhez ment, mán csak egy testvérem maradt otthun végig az édesapámmal." Ha ne>m is végzett iskolát a lány, amikor betöltötte a 13—14 esztendőt, már konfirmált és ettől az időtől kezdve ha nem tartozott még a nagylányok, közé, de gyermek nem volt többé, és ez a családnak anyagi gondot is okozott, mert a felnőttkorba lépés a lányoknál a ruházkodást is megváltoztatta. Amíg ugyanis a gyermeksorba tartoztak a lányok és fiúk, addig tavasztól őszig egységes volt a ruhaviseletük, különösen az első világháborúig. Mindkét nemhez tartozó gyermekek nyári ruházata egy piros, hosszú ingszerű ruhából, a „piros viganóból" állott. Ezt v'selték 9—11 éves korig. A felszabadulásig a lánykoí alsó határa nem változott, csupán az iskolás korhoz igazodott, vagyis az elemi iskola 6. osztályának elvégzése után kezdődött a konfirmációra való felkészülés és amelyik lány konfirmált, az már nagylánynak számított. Megváltozott a helyzete a családban és a falu társadalmában. Ettől az időtől kezdve már mindennap részt kellett vennie a mezei munkában. Megváltozott a hajviselete, ruházkodás? és egész viselkedése. „Mikor mán a 12. évet betőtöttük, apám kijelentette, hogy vasárnap délután nem szabad addig hazulrul elmenni, míg az edény] el nem mostuk. Hát mire a mosogatást elvégeztük, mán harangoztak délutánra, oszt menni kellett a templomba." Míg ugyanis a leány iskolábe járt, a haját rendszerint egy vagy két csurkába (ágba, varkocsba) fonták oldalt 'meg felfelé fésülték, felgyürkölték. Mikor azonban kiszabadult az iskolából, kikonfirmált, kicendulázott, már más lett a hajviselete. „Két csurkára fontuk mink is a hajunlkot, de mán nem hajtottuk vissza, csak