A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Gerendavázas épületek felállítása Észak-Borsodban

GERENDAVÁZAS ÉPÜLETEK FELÁLLÍTÁSA ÉSZAK-BORSODBAN 6. kép. Tapasztott régelyes fal gerendavázas csűr toldaléképületén. Borsodbóta Az épületváz felállítása után legsürgetőbb munka a tetőfedés volt. A hagyományos szalmafedelet ehhez a munkához jól értő parasztspecialistákkal, zsúfoiókkal végeztették

20

. Az utóbbi évtizedekben általánosan elterjedő cserépfedésről az építtetők maguk gondoskodnak. Ugyancsak mindig önerőből készültek a falak. A gereindavázas szerkezetű épületekre kétféle falat készítettek: ravást és fonást. A ravásfal több faanyagot igényelt, elkészítése is több munkába került. Ehhez a munkához néha a faragásban járatos segítőiket is hívtak. Az épületváz oszlopainak egymás felé néző oldalába középen már előzőleg 4—5 cm mélységben, hasonló szélességben vájatot véstek, amit zsilipnek, zsilyipnek mondtak. Az oszlopokba vájt zsilipekbe az oszlopok köziének megfelelő hosszúságú, 20— 30 cm szélességű, fejszével durván faragott bükk- vagy tölgyfadeszkákat raktak egymásra, egészen a tetőgerendáig. A deszkák nem illeszkedtek szabályosan egymáshoz, mert széleik egyenetlenek voltak, de ez a csűr szellőzésének előnyére vált (5. kép). A zsilipbe rakott deszkákat legnagyobbrészt ravás, r avas ja néven említik'

21

. Használják a boronaja (Hangony, Donna-háza) elnevezést is

22

. A fonásfalat úgy készítették, hogy hosszú, hasogatott cserfakarókat szögeztek a falkerethez kívül, a felső és az alsó gerendákra egymástól kb. 30 cm távolságra, majd a karókat fűz-, mogyoró- vagy cserfavesszővel vízszintesen befonták. A fonás nem takarta az oszlopokat, mert a vesszőt