A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
428 DOBROSiSY ISTVÁN 26. A különböző kötőguzsokra, a magvas kender más célokra történő felhasználására (pl. kerítés), kötélsodrásra és évenként változó mennyiségű kötöző fonalra, tárolt, tartalékolt kenderre és minősített rostanyagra stb. kell gondolnunk. 27. A számítások logikai menetét vázlatosan mutatom be: 1. 1924—39 átlagában íőterményként 1677,5 kat. h., mellékterménykén/t 1987 kat. h. kendert vetettek a) minden mellékterményként vetett kender a parasztgazdaságokhoz kapcsolódik, b) nem minden íőterményként vetett kender szolgál ipari célokat (ezért ezekkel az adatokkal a továbbiakban nem számolunk). 2. Egy parasztgazdaság kb. 50—150 négyszögöl területen vet kendert, ez a három megye esetében (a két szélső értéket véve alapul) 15 830—17 488 parasztgazdaság között oszlik meg. 3. 150 négyszögöl területen termesztett kenderből előállítható: 0,55x54 m hoszszú finom vászon és 0,55x16 m hosszú durva vagy zsákvászon. 4. Ha a learatott kender harmadrésze (ez maximális felhasználásnak tekinthető) más felhasználású, a vászonkészítést szolgáló terület megközelítőleg 1 600 000 négyszögöl. 5. Ebből elméletileg, reálisan előállítható késztermék összes mennyisége: 594 000 m vászon és 176 000 m hosszú zsákvászon, összesen mintegy 770 000 m hosszú vászon termék.' 6. Ennek az évenként átlagosan előállított vászonmennyiségnek túlnyomó többségét (az egyes falvak társadalmi rétegződésének megfelelően differenciált igény szerint) saját használatra, kisebb — de nem meghatározható — részét vászonkereskedelem útján értékesítették a parasztgazdaságok. 28. Vö. Gyimesi i. m. 47—56. 29. Vö. Wellmann Imre: A paraszthep sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásainak tükrében. Mezőgazdaság-történeti Tanulmányok, 3. Bp. 1967. 44, 48. 30. Szabó István: A középkori magyar falu. Bp. 1969. 45. 31. Vö. Balogh: Különleges növénykultúrák. 8—9. 32. Kovács László: A kendermunka és szerszámai a Taktaközben. Néprajzi Értesítő XXXIII (1941) 119. 33. Papp Mária Edit: Arló, Borsodszentgyörgy és Járdánháza földrajzi nevei. Kézirat a debreceni KLTE Magyar Nyelvészeti Tanszékén. Ltsz. (a továbbiakban) K 496. Debrecen, 1967. 62, 92. 34. Stuhán Veronika: A kender termesztése és feldolgozása Teresztenye környékén. Kézirat a debreceni KLTE Néprajzi Tanszékén. (Továbbiakban DENIA.) Ltsz. 798. Debrecen, 1964. 35. Román János: Adatok Borsod, Abaúj és Zemplén megyék XVI— XVII. századi gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténetéhez a Liber Redituumok alapján. Történelmi Évkönyv II. Miskolc, 1968. 118—119. 36. Román i. m. 118. 37. Metz Mária: Tiszalúc földrajzi nevei. Ltsz. K 565. Debrecen, 1968. 28. 38. Lajos A borsodi 13. 39. Balassa i. m. 42. 40. Flórián Mari: A kender termesztése és feldolgozása a Zempléni-hegyvidék középső részén. DENIA: 754. Debrecen, 1963. Gyűjtései arra utalnak, hogy Árkán, Baskón, Regécen előfordult, hogy a kenderföldek közül némelyiket 10—12 évig is folyamatosan használták. 41. Orosz A szabadgazdálkodás 179. 42. Csőri Csilla: A kender feldolgozása Megyaszon. HOM Ad. 2659. Miskolc, 1973. 2. 43. A részleges és teljes eszközváltás kérdéséhez: Varga Gyula: A parasztság munkaeszközei. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848— 1914. Szerk. Szabó István. Bp., 1965. 276—348. 44. Kántor Mihály: A bodrogközi len és kendermunkák. Sárospatak, 1961. 8. 45. Lajos A borsodi 60. 46. Tábori György: Rokkások Békés megyében. Békéscsaba, 1959. II. tábla. 47. Űjváry Zoltán: ösi famegmunkáló eszköz népi használatban. Déry Múzeum Évkönyve XLV (1960) 127—139.
