A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
A PARASZTGAZDASAGOK SZERKEZETE ÉS A ROSTNÖVÉNYTERMESZTÉS 411 növényféle iségek öurgonya takarmányrépa 0,73 cukorrépa repce len kender jlohány takarmány 7,18 takarmányrépa 0,73 — 0,20 — 1,75 — 3,37 6,43 2,53 0,32 0,13 0,11 0,63 0,24 10,2 7,79 2,60 0,50 0,12 0,1 0,3 0,30 11,4 3,08 0,87 — 0,90 0,24 3,51 0,00 2,25 2,59 2,39 0,68 0,60 0,00 0,56 1,26 10,1 2,80 2,00 0,60 0,10 0,10 0,30 1,30 11,90 8,20 1,08 — 1,47 0,29 1,74 0,66 2,60 8,26 2,44 1,51 0,37 0,09 0,84 0,33 8,8 9,70 2,2 3,60 0,30 0,20 0,60 0,54 11,30 Az 1900-as évek elejét a világméretű textilipari konjunktúra jellemzi. Berend T. I.—Ránki Gy. megállapításai, adatai szerint „a tekintélyes állami támogatás olyan magas és biztos profittal kecsegtetett, hogy az a magyarországi és külföldi vállalkozókat egyaránt alapításokra csábította" 17 . A fejlődés gyors ütemű, mégis, ennek ellenére 1913-ban a textilipar a hazai szükségleteknek mégis csupán 30 százalékát elégítette ki. A magyarországi textilipar többnyire durva és félkész árut gyártott. A késztermékek iránti igény jelentőségét, de főleg az ipari jellegű feldolgozás nyersanyagának hiányát is mutatja, hogy az ország árubehozatalának 20— 30 százalékát a textiláruk tették ki 18 . A hazai textilipar nyersanyaghiánya összefügg a rostnövények, elsősorban kisparaszti gazdaságokra koncentrált termesztésével, illetve az egyébként jelentős országos termesztés paraszti, háziipari feldolgozásával. Az ipari feldolgozás nyersanyagbázisát ugyanis sokkal inkább a nagybirtok, mint a sok kisparaszti, önellátó gazdaság jelentette. A gyári készítmények iránti igény is természetszerűleg a városokban, a fejlettebb területeken jelentkezett, mint az elmaradott, s egyre jobban elmaradó, zárt, főleg hegyvidéki falvakban. A paraszti rostnövénytermesztés és feldolgozás során — a textilipar termékeivel szemben — a len- és kenderfonal alapanyagú készítmények a gazdaság, részben a háztartás és főleg a család tagjainak ruhaneműigényeit elégítették ki. Az elkészített vászon túlnyomó többsége a ruházat és a háztartás alapját adta, majd egyre inkább a háztartás igényeit szolgálta. Területünkre, a gazdaságilag hátramaradó, a naturális gazdálkodásból csak későbben és mehezebben kilépő falvakra általánosan jellemző, hogy a parasztság tovább őrizte a túlnyomóan önellátáson alapuló ruházatot, mint az országnak azon tájai, ahol az agrárkapitalista fejlődés korábban és erőteljesebben törhetett utat magának 19 . Ez az elmaradás a falvak gazdasági és társadalmi rétegződését is magán viseli, s ennek megfelelően még differenciáltabb a kép. Ugyanis a birtokviszonyok, a gazdaság nagysága alapján különböztek az igények, következésképpen a felhasználás, mértékében és 'minőségében is különbség volt az egyes társadalmi rétegek között 20 . A falvak nagygazdái — bár igényeik mindig nagyobbak voltak — házi vászonkészítményeiket előbb cserélték fel ruházkodásukban és gaz-
