A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 387 öntötték a beteg jószágba. Ez nem volt olyan hatásos, mintha ugyanilyen mennyiséget korpával tojás alakúra összegyúrva adtak be. Ehhez egyik kézzel elfogták a nyelvét, másik kézzel nyomták le a torkán a gombócot. A gyomorba jutva indítja meg a kérődzést 140 . Másik gyógymód volt, hogy a mocsaras helyeken fogott százlábú bogarat engedtek a marha szájába, ami az állatba besült trágyán átrágva magát, szintén megindítja a kérődzést. Gyakran megdagadt a tehén tőgye, ha a legelőn tövis szúrta meg, vagy megcsípték a legyek. Ilyenkor tejet sem adott. Zsúpszalmával, esetleg drótszállal szúrták fel a csecsbimbót. A tövét kibővítve csomókban kikerült a felgyülemlett tej. A dagadt tőgyet párgolással is gyógyították. Szénaport főztek, majd a tőgy alá tartották, hogy átjárja a pára 141 . Löböstökkel (föliditök) gyógyították a marhát, ha megállt az emésztése. Kerítések, sövények aljában vadon terem, levele hasonlít a tökéhez, gyökere a cukorrépához. A gyökerét jól megmosva megreszelték, korpával tojás alakúra összegyúrva nyomták le a torkán, s ettől megindult az emésztés. Ha a pelyva kikezdte a marha száját, porrá tört rézgálicot kevertek össze tejföllel híg péppé, és ezzel kenték be a sebet. Száj- és körömfájás esetén frissen oltott meszet raktak a körömházra és a talpra úgy, hogy a szőrt ne érje. A tetves jószágot tejbe öntött petróleummal mosták le 142 . Egy liter tejet 1—2 dl peíróval kevertek össze. A petróleumot magában is használták, de utána tejjel mindig bedörzsölték, különben megrepedezik a bőr. Rihességnél (rühesség) is ugyanezt a gyógymódot alkalmazták, de a lemosás után még fenyőfaszénnel is beszórták a helyet. Ha valami (alma, répa) megakadt a marha torkában, kézzel benyúltak a szájába és a nyelvet félretolva vették ki a tárgyat. A felfúvódott marha gyógyítására több eljárást ismertek. A szövésnél használt fajfa egyik karimáját levágták, és az állat hátuljába bedugva pipafüstöt fújtak be, ami a belső részeket átjárva megindítja a levegőzést 143 . Mások vízbe hajtották, és vízzel locsolták a felfúvódott állatot, vagy a szarvához kötözött vastag fadarabot tettek a szájába, és addig zavarták, amíg meg nem szűnt a felfúvódás 144 . Darázscsípésnél ecettel mosták le a csípés helyét. Ha letört a tehén szarva, sertészsírral vagy vajjal kenték be a csonkot, és egy ruhadarabbal bekötötték. Nyáron, nagy melegben fordult elő a patagyulladás. Ilyenkor sűrű mészoldattal kenték be a körömszarut. A gyerekekhez hasonlóan a kisebb állattal is előfordult, hogy szemrül esett (szemmel verték). Azt tartották, hogy a dús, összenőtt szemöldökű, erős nézésű emberek szeme ártalmas 145 . Az ilyen emberek meg is vannak győződve szemük ártalmasságáról, ezért nem is néznek a kisborjúra, vagy ha ránéznek megköpködik. A hagyomány szerint az állatok kicsinyeit senkinek nem szabad dicsérni, mert attól is megbetegedhetnek. A szemmel verés megelőzésére a kisborjú és kiscsikó nyakába a születés után piros szalagot kötöttek. A szemről esett állatok levertek, étvágytalanok, nyugtalanul viselkednek. Gyógyításuknak kétféle módját 25*
