A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
PETERCSÁK TIVADAR előtt a kazal helyén 3—4, A alakban összeállított karókat vernek a földbe egymás mögé, s ezeket vékonyabb rudak fogják össze. A kazalrakás közben hátul is befedik, csak elöl marad bejárat (20. kép) 128a . A szalmát kökény fából faragott szalmahúzó horoggal húzzák ki, és villára szúrva vagy ponyvában viszik be az ólba. Elterjedt a fanyelű vashorog is. Vigyázni kell, hogy a szalmahúzás egyenletesen történjen, mert ha alul nagyon kihúzták, könnyen ledűlt. A magas kazlak tetejét nem érték el horoggal, ezért időnként elhasznált kaszával a tetejétől a földig egy méter szélességben levágták. A csűrben tárolták, és ezt almozták, amíg tartott. A szalma kevés helyen maradt meg cséplésig, ezért még ősszel erdei falevelet gyűjtöttek télre, vagy ha elfogyott, nyáron szedtek 129 . A falu melletti Dobogó nevű erdőben sok a tölgy- és bükkfa, ezek levelét használják fel. A tölgyfalevél jobb, mert nagyobb és nem törik. Ha télre gyűjtöttek levelet,' szekérrel ment ki az egész család, és gereblyéket, ponyvákat, zsákokat, nagy kosarakat vittek magukkal. Először kis csomókba, kopkákba gereblyélik össze a levelet, majd ponyvával, kosárral a szekérbe rakják (21. kép). Ha deszkás szekérrel mennek ki, a deszka tetejéig megrakják, jól letapossák, száraz gallyakat tűznek körül a deszka és a levél közé, így még magasabbra lehet rakni. Végül a zsákokat és a ponyvát tömik meg levéllel, a szekér tetejére rakják, hogy útközben szét ne hulljon. Amikor lajtrás szekérrel hordanak, az erdőn először gallyakkal fonják be a lajtrát 130 . A hazahordott levelet a csűr egyik fiókjában vagy a padláson tárolták. Tavasszal és nyáron az asszonyok