A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

382 PETERCSÁK TIVADAR 16. kép. Fűhordás ponyvában. Petercsák T. felv. a vízhúzás. A kutak belsejét kővel rakták ki kör alakban, a második világháború után terjedtek el a betongyűrűk. A gémeskutakat felülről nem fedték le, a korbás- és kerekeskutak fölé azonban újabban tetőt is építenek. A íavedret jobban szerették, mint a néhány éve elterjedt fémvödröt, mert könnyebben merül. Az állatokat a kút melletti, egy fatörzsből kifaragott, 70—80 cm magas lábakra fektetett válóból itatták. A korbás- és kerekeskutaknál két deszkából összeszegelt kis vályún keresztül jut a víz a válóba. Az itatás is a férfiak dolga volt, csak akkor vonult ki az egész család a kúthoz, ha olyan tehenet itattak, amelyik könnyen elszalad. Ilyenkor botokkal állták körül. Itatás után azonnal visszahajtják a marhát az ólba, a vályút pedig télen mindig tisztára söprik egy erre a célra használt seprűvel. Az egyik végében dugóval elzárt nyílás is van, nyáron ezt ütik ki, ha tisztítani akarják a belsejét.