A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN 379 V n f i R| b sz V ... n i+f sz V b n sz P f V V b n sz P i l ABC 14. kép. Az istállók típusai V = váló, Sz = szénatartó, P = placc, L = lefolyó, K = kisvaló, B = borjú, N = növendékmarha, F = fejőstehén, I = igavonó állat (ökör v. ló) lyúba hull. A rács létrához hasonló, két 45 fokos szögben álló rácstartója rögzíti, aminek alsó vége a jászol hátsó oldalának tetejéhez, felső vége a padláshoz van erősítve. A rács magassága 70—80 cm, szélessége a vályútól függ. A legtöbb istállóban megtalálható a szénatartó és a ferslók, rendszerint az ajtó mögötti sarokban helyezték el. A rögzített szénatartók vázát három rúd alkotja, ezeket alul egymástól egy méterre a földbe verik, felül pedig a gerendához erősítik. A rudakhoz 1,5 m magasságig deszkákat szegeltek mindkét oldalon. Sok helyen nyílást is hagytak a padláson a szénatartó fölött, így az ott tárolt szénát közvetlenül a szénatartóba dobhatják 123 . A mozgatható szénatartó, amit inkább fersló/cnak hívnak, négy lábon áll, deszkázott feneke van, és mivel ebben keverték össze vízzel a szecskát és pelyvát, a deszkákat pontosan kellett egymáshoz illeszteni. Az ajtó körüli részt minden istállóban szabadon hagyták, ide rakták az állatok alól napközben kiszedett trágyát. A trágyáié összegyűjtésére szolgáló hídlást csak a lótartó gazdák istállójában készítettek a lovak alá. Nyári időszakban a szarvasmarhák közül csak a kisborjúk és a hízóba fogott tinók maradtak az óiban, a teheneket és a vonómarhát a legelő tartotta el. Ilyenkor az istállóbeli takarmányozás minimális volt. Nyáron csak akkor kapott a tehén reggel és este egy kis csalamádét, frissen kaszált füvet, ha nagyon gyenge volt a legelő. Az igázott állatokat a nyári munkák közben szénával, lóherével, lucernával etették. A takarmányozás a téli időszakban a legjelentősebb, még a két világháború között is ez alkotta a férfiak fő napi teendőjét. Más munkalehetőség nem volt a közelben, esetleg az erdőből fuvaroztak, trágyát hordtak, megjavították a mezőgazdasági eszközöket. Azonban minden ilyen jellegű tevékenység a marha takarmányozásától, ellátásától függött. A téli takarmányozást novemberben, december elején kezdték, és az első kihajtásig tartott. Kétszer étetnek, reggel 6 óra és délután 2—3 óra körül. Téli takarmányozásra kukoricakor ót, szénát, tavasziszailmát, lóherét, lucernát, töreket, ritkábban répát, tököt, darát használtak. A legjobb téli takarmánynak
