A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

270 PETERCSÁK TIVADAR máshoz

111

, ravatra rakták (12. kép). A zsellérek épületei háromosztatúak (elsőház, pitvar, ól — 13a kép) voltak. Ennek a végébe idővel vert-, patics- vagy íkőfalú ólat építettek, a régi istállóból pedig kamara lett. Ilyen a másik épségben levő faház (13b kép), amelynél az 1800-as évek végéig a szarvasmarha a pitvaron keresztül jutott az óiba

112

. Vertfal készítésénél a fal szélességének megfelelően két sor karót vertek a talajba, ezekhez belülről deszkát támasztottak, közé földet döngöltek. A paticsfalú istállók vázát gerendából állították össze, majd hasított akácfával fonták be

113

. A boronafalú házakhoz hasonlóan sárral mindkét oldalán betapasztották, majd kimeszelték. A XIX. század végére megszűnt a korlátlan faszerzés lehetősége, ettől kezdve építik nagyobb mértékben a kőfalú házakat. A követ a füzérkajati és füzérkomlósi kőbányából szerzik be. A négyosztatu (elsőház, pitvar v. konyha, kamara, ól — 13c kép) kőházak építéséhez fekete acélkövet (riolit) és jehér követ (trachit és tufa) használnak

114

.