A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez
342 DANKÖ IMRE önmagában is szerepelhet mértékként. Közülük egyet, a kast, már említettük. Egyes esetekben a kas helyett a saroglyát is mértékként használják egy saroglya széna, abrak). A másik a szekérderék. A szekér derékig, azaz oldaláig való töltése azt jelenti, hogy a szekérben vitt anyag nem tetézett. Ha a szekérderékon felül, az abban elférőnél többet kívánnak a szekérre rakni, akkor vendégoldalt, vendégrudat használnak. 1963ban a miskolci fapiacon egy szekér gyökérfa 50 Ft volt. A kompokon, réveken a viteldíjat szekerek után úgy fizetik, hogy az árszabásban tükröződik a szekérnek, mint mértéknek a jelentése. A tiszaluci réven egy üres szekér átvitele 3, szekérderékig rakott szekér 5, egy szekér (vendégoldalas) széna vagy szalma viteldíja pedig 10 Ft. Szuszé k H)1 A szuszékot (a szó szláv eredetű). A magyarság néprajza mértékként is említi 108 , de ismeretes bútordarabként is. A házak ereszében, a tornácon álló ácsolt, fedeles ládák szemtermények tárolására szolgáltak. Néhol még ma is látható belőlük egy-egy. Általában azonban azt mondhatjuk, hogy eltűntek. A szuszékokat készítő parasztmesterek az egyes darabokat közel azonos mértékre csinálták. Arra törekedtek, hogy bizonyos menynyiségű búza, rozs, árpa vagy egyéb termény elférjen bennük. A Biharhegység nyugati lábánál levő faeszközkészítő falvakban csinált szuszékok, amelyek főleg Békés, Hajdú megyékben, valamint Bihar megye nyugati, Szabolcs megye déli és Csongrád megye keleti részein terjedtek el, három nagyságban készültek 109 . A kicsibe 10, a középsőbe 18, a nagyba pedig 30 mérő gabona fért, azaz 620—630, 1100—1200, illetőleg 1850—2000 liter űrtartalmúak voltak. A szuszék, mint mérték a termés nagyságának megállapítására is szolgált (egy szuszék búzája termett, másfél szuszékkal keresett a munkán). Ebben hasonló a veremhez (lásd ott!). A szuszékol, szuszakol ige nyilván azt jelenti, hogy a szuszokba minél több terményt, anyagot beletegyenek. Tarisznya 110 A tarisznya általánosan elterjedt, ismert, vállon hordott teherhordó eszköz. Több fajtája van. A szőrtarisznya vagy szeredás szőrből készült, bőr szegése és vállpántja van. Főleg élelmiszert, fontos személyi tárgyakat, eszközöket hordtak benne az emberek. A vászontarisznya, ahogy neve is elárulja, vászonból készült, az akasztója (füle) is vászonból volt. Voltaképpen egy vászonzsák volt, amihez a szájánál nagy fül járult. A vászontarisznya felhasználása szélesebb körű volt, mint a szőrtarisznyáé. Ebben is hordtak személyi tárgyakat, élelmiszert, de jelentősebb mértékben teherhordásra használták. Az iskolás gyerekek tarisznyája is vászonból készült. Főleg gyümölcsöt, szemesterményt, lisztet, halat, csíkot hordtak benne. A magyarság néprajza Tihanyból említi a haltarisznyát, mint mértéket 111 . Természetesen, nemcsak Tihanyban használták a tarisznyát halhordásra és ezzel kapcsolatosan mértékként, hanem másutt is. így például Révleányváron is, ahol 1955-ben egy tarisznya halat (mintegy 2—2,5 kg lehetett) 20 Ft-ért adtak. Napjainkra, amikor már a tarisznya is kiveszőfélben van, egykori mértékként való felhasználása is feledésbe ment.
