A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

ADALÉKOK A RÉGI MÉRTÉKEK TOVÁBBÉLÉSÉHEZ 333 Kalap™ A férfi fejfedőt sokszor, eltérő alkalmakkor mértéknek is használták, sőt olykor még ma is előfordul, hogy mértékként használják. Zilahon 1943-ban is adtak úgy el szekérből (szekérkasból) szilvát, hogy a vevő kalapjával mérték ki. Általában olyan esetekben használták és használ­ják ma is a kalapot mértékként, ha gyümölcsöt, nagyobb magokat nagy mennyiségből, ömlesztett állapotból adnak el, vesznek ki. A miskolci pia­con 1971-ben egy szekeres gesztelyi árus, kis szemű diót árult kalap­pal. Egy kalap diót 10 Ft-ért adott. A dió a szekéren egy nagy kosárban és egy zsákban állt. Érdeklődésünkre azt mondta, hogy azért használja a kalapját mércének, mert kilója nincsen, mérleg bérelésével pedig nem akarja a bevételét csökkenteni. Kanta™ Eredetileg edénynév volt. Fából, cserépből, bádogból készített, egy­füles edény neve. Hasonló a korsóhoz, azzal a különbséggel, hogy széles szája van. Mint mérték a 10 iccés fajtája terjedt el, de nem általánosan. Tekintettel arra, hogy egy kanta 10 iccés volt, 8 liter volt az űrtartalma. Ahol mérték volt, ott szinte kizárólag bor mérésére használták. Ma ki­zárólag edénynév, és döntő többségében zománcos, vagy zománc nélküli bádogkannáról van szó, amiket víz (vizes kanna), vagy tej (tejes kanna) tartására, hordására használnak. Kas 5 * Jelen esetben kocsi-, szekérkasról van szó, és például nem kukorica­kasról (a góré kezdetleges fajtája). Sok helyen gyümölcsöt, aszalványt, na­gyobb szemű terményt, minden külön csomagolás nélkül, kasba öntve vit-. ték haza és aztán a piacra, vásárra. A szekérkasok általában egyforma nagyságúak voltak, és a beléjük helyezett termény is körülbelül azonos súlyú volt. így aztán azok a vevők, akik nagyobb mennyiségű káposztát, uborkát, paradicsomot, paprikát, vöröshagymát, de csöves kukoricát, sütő­tököt stb. akartak venni, az árut gyakran kasszámra vásárolták meg. Gyu­lán és Sarkadon ma is rendszeresen árulnak kasból, kasszámra a Sarkad­kereszitúrról, Mezőgyánból, Kötegyánból, Gyulaváriból való piacolók 55 . A kaska elnevezés átmenetet jelöl a kosárhoz, olyan, kisebb űrméretű, vesszőfonatú tartót jelöl, amelynek füle van (füles kaska), karon hord­ható (kari kaska). Kasza™ Eszköznév; azt a nyeles, ívelt, egyélű vaspengét jelenti, amellyel áll­va, vágás közben kissé oldalt is fordulva lehajoltak, majd ismét felegyene­sedtek a kaszálók. Idők folyamán a kaszának több járulékos eleme fejlő­dött ki (mankó, csapó stb.). Ezek könnyebbé, eredményesebbé tették a vele való nehéz munkát, a kaszálást. A kasza nálunk a XVI. században kez­dett szélesebb körben elterjedni. Egyes helyeken azonban csak későn, a századforduló körül váltotta fel a korábbi sarlót. A kasza, mint mérték, földnagyság (terület) jelölésére szolgált. Egy kaszás föld vagy egy kasza­alja föld azt jelentette, hogy a kérdéses földterületet egy kaszás egy nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom